Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
- Jó estét, bacsó gazda! Rámsötétedett. Adjon szállást éjszakára. Meghúzódok a sarokban. - Hozott Isten, öcsém! Vesd le a gúnyádat. Ülj le az asztalhoz. Szereted-e a juhhúst? Mert az a vacsora. Négyen ülték körbe az asztalt. A gazda, a két bojtár, meg Mátyás deák. A bacsoné egy nagy tálba odatette a húst. - No, vegyél deák, te vagy a vendég. Mátyás király tudta az illemet, de kíváncsi volt, mit szól a bacsó, ha maga elől vesz. Átnyúlt a villájával a bacsó gazda elé. Az csak nézi, hogy nem szokás más elé nyúlni. Ráütött a kezefejére az ólmos nyelű villájával. - Magad elől vegyél, fattyú! Mátyásnak tetszett, hogy rendet tart a bacsó az evésben, biztosan jól megy a munka is. Késő éjszakáig beszélgettek. Majd azután a sutba csináltak Mátyás deáknak helyet. Jól kipihente magát. Reggel fizetni akart, de a bacsó azt mondta neki: - Tartsd meg öcsém a pénzedet. Jobban kell az egy deáknak, mint nekem. Harmadnapra egy pecsétes levelet kapott a bacsó. Olvassák belőle, hogy Budára kell menni a király elébe. Megszólal a nagyobbik bojtár: - Gyanús volt nekem az a deák. Mondtam is, hogy éppen olyan nagy az orra, mint Mátyás királynak. Nem kellett volna a kezére ütni. Búsan indult a bacsó Budára. Azt hitte, hogy börtönbe zárják, amiért ráütött a király kezére. A kapuban várták. Rögtön vitték a király elébe. A bacsó lekapta a kucsmáját a király előtt, és meg akarta követni, hogy ne haragudjon, de nem tudott megszólalni, mert a király megelőzte. - Derék ember maga, bacsó gazda! Rendet tart a házánál. Segíti a vándor utasokat. Most én megjutalmazom magát. Akkor megparancsolta a kincstárnokának, hogy adjon egy tarisznya aranyat a bacsónak. Úgy is volt. A bacsó boldogan ment haza. A nagy tisztességnek legalább úgy örült, mint az aranyaknak. (Visnyó, Turóc-völgy) 3. Apám beszélte, hogy Mátyás király mikor az országot végigjárta, a bacsó gazdához is betért egy este. Éppen vacsorálni akartak. Kopogtat valaki az ajtón. - Tessék! - Jó estét kívánok, kedves bacsó gazda! Nagy bajban vagyok. Még a harmadik faluba kell mennem, és esik az eső. Tessék nekem éjszakára szállást adni. Vándor diák vagyok, megfizetek. - Vesd le öcsém a gúnyádat! Ülj ide az asztalhoz. Szereted-e a juhgulyást? - Igen. - No, anyjok, adj neki is egy tányért, villát, megvacsorálunk. Négyen ültek az asztalnál. A gazda, a két bojtár és a diák. Először a bacsó gazda szedett, azután mondta a diáknak, hogy szedjen. Nem akart, csak utoljára szedni. De a gazda azt mondta: - Szedjen! Maga a vendég. A villával elkezdte igen válogatni. Huncutságból. Még a gazda előtt is összeforgatta a húst. A gazda csak nézte... És váratlanul az ólmos nyelű villával a keze fejére ütött a diáknak. - Magad elől egyél, te fattyú! Azután a nagyobb bojtár szedett, utolsónak a kisebb. Nem haragudott a bacsó gazda, még borral is megkínálta, és soká elbeszélgettek. A sparhétsarokba csináltak a diáknak helyet. Reggel fizetni akart, de a bacsó azt mondta: - Jobban kell az öcsém a vándordiáknak, mint nekem. Három napig mindig a diákot beszélték a juh mellett. Mikor a harmadik nap hazament a bacsó, egy pecsétes levelet hozott a postás. Olvassák, hogy Budára kell menni a király elébe. Azt mondja a nagyobb bojtár: - Mondtam én, hogy olyan volt az orra, mint Mátyás királynak. Nem kellett volna a kezére ütni. Nagyon szomorúan indult el a bacsó Budára. Majdhogynem sírt, mikor a feleségét meg a gyerekeket megcsókolta. - Isten veled!... Lehet, hogy nem is engednek haza.
