Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Zombori Borbála [A szégyenbe esett lány] Ó, lányom, jó lányom, Mi lelte a ruhád? Jaj, elölről rövid, Hátulról meg hosszú! A szabó jól szabta, A varró jól varrta, Verje meg az Isten, Aki elrontotta. Hóhérok, hóhérok, Vigyétek lányomat Vigyétek lányomat Az akasztófára! 0, anyám, jó anyám, Csak egy órát várjon, Gyöngyvári úrfinak Levelet hadd írjak. Kiment a, kiment a, Kiment a kiskertbe, Kék violát szedni Rózsás kötőjébe. Nincsen ott, nincsen ott, Te szívtelen anya! Hol van a leányod, Zombori Borbála? Lement a patakra Zsebkendőjét mosni, Gyöngyvári úrfinak Avval kedveskedni. Nincsen ott, nincsen ott, Te szívtelen anya! Hol van a leányod, Zombori Borbála? Kis fecském, nagy fecském, Mit tűröm, tagadom, Vidd el a levelem, Vidd el a levelem Gyöngyvári úrfinak. Ha délbe találod, Tedd a tányérjába, Ha este találod, Tedd a párnájára. Kocsisom, kocsisom, Fogjál be hat lovat Fogjál be hat lovat, A legerősebbet. Hajtsál, mint a csillám, Én meg, mint a villám, Hogy élve találjuk Zombori Borbálát. Jó napot, jó napot, Te szívtelen anya, Hol van a leányod, Zombori Borbála? Csak be kell vallanom, A szobába fekszik Gombos nyoszolyámon. Jó napot, jó napot, Zombori Borbála! Nézd csak, egy kést hoztam A kettőnk számára. Vérem a véreddel Egy patakba folyjon, Szívem a szíveddel Egy sírba nyugodjon! Egy halál, két halál, Háromig meg se áll, Gyöngyvári úrfinak Szívébe nagy kés áll. Egyiket temették Az oltár elibe, Másikat temették Az oltár mögibe. A szegény kisdedet Templom közepibe. Sajórecske, Sajó-völgy Paraszti kéziratos könyvből (1900-1910 k.) Aranyos Bözsikém [A szégyenbe esett lány] Aranyos Bözsikém, Mi történt tevéled? A selyem ruhádnak Rövid az eleje! Szabó nem jól szabta, Varró nem jól varrta, Verje meg az Isten, Aki elrontotta! Beborult, beborult, Be is sötétedett, Aranyos Bözsikém, Szomorú estéd lett! Krasznahorkahosszúrét, Csermosnya-völgy Szkokán István (69), 1973 A megátkozott lány Ez a barna kislány Férjhez akar menni. De az édesanyja Nem akarja hagyni. Anyját nem hallgatta, Magát férjhez adta. Az anyai átok Szörnyen meg is fogta. Mikor a hitre mégy Fogjon ki a hideg. Mennyegződ estéjén Add ki a lelkedet. Először felkiált A kisebbik vőfély: Kedves nénémasszony Sápad a mennyasszony. Nem sápad, nem sápad, Csak hát szomorkodik, Messziről hoztátok, Azért szomorkodik. Másodszor felkiált A nagyobbik vőfély: Kedves nénémasszony, Sápad a menyasszony. Harmadszor felkiált Maga a vőlegény: Kedves édesanyám, Meghalt a menyasszony. Kocsisom, kocsisom, Fogjál be hat lovat, Fogjál be hat lovat, Azt is a legjobbat. Gyerünk hát, gyerünk hát Szélnél sebesebben, Egyetlen lányomat Még élve lelhessem. Harangoznak délre, De nem az ebédre, A meghalt menyasszonyt Most teszik a fődbe. Mikolcsány, Murány-völgy Benkó János (81), 1973