Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Az orrára koppint Annak a személynek mondjuk - általában idősebb a fiatalabbnak -, akit figyelmeztetni akarunk vala­milyen helytelen cselekedete, hanyag magatartása miatt. Inkább csak apróbb ügyek, esetek kapcsán hangzik el. Pl. a gyermek nem elég szorgalmas, tisz­teletlenül beszélt, engedély nélkül ment a diszkóba stb.: Te Pista, az orrodra koppintok, ha ez még egy­szer előfordul -, azaz fenyítésre számíthat. Bántja az orrát Panaszképpen hangzik el. Akkor mondjuk, ha valamilyen sérelem ért, igazságtalanul megbántottak s azt nem tudjuk elfelejteni (vö. Az orrában van). Felhúzza az orrát Arról mondjuk, aki valamilyen sérelem miatt megharagszik ránk és ezt magatartásával kinyilvá­nítja, a megszokottól eltérően viselkedik, elkerül bennünket stb. Ez többnyire nem tart hosszú ideig, mivel ezekben a példákban nem nagy ügyekről van szó, gyakran egészen jelentéktelen dolog miatt is felhúzhatja valaki az orrát. Fogd meg az orrod Annak mondjuk, aki olyan dologról, eseményről beszél, amiben kételkedünk, amiről úgy gondoljuk, hogy nem felel meg az igazságnak. Az illetőt nem akarjuk hazugsággal megvádolni, mert magunk sem vagyunk teljesen bizonyosak a dologban, éppen ezért a mondással csak sejtetjük az illetővel, hogy kétely van bennünk az elmondottakkal kapcsolatban (vö. Puha az orrod). Jó orrom van Az ilyen személyt szerencsésnek tartjuk, mert mindig előre ráérez arra, hogy mi következik, mit kell tenni a várható események miatt. Azért ügyesebb másoknál, mert mindig szimatol, érdeklődik, tájéko­zódik, így jut nagyobb ismerethez, tapasztalathoz és így alakul ki, hogy jó orra van. Lógatja az orrát Arról mondjuk, aki valamiért megsértődött, vala­milyen ok miatt bánkódik, szomorkodik, haragszik. Ha észrevesszük, hogy ilyen jellegű problémája van, beszélgetünk vele, vigasztaljuk, igyekszünk más irányba terelni a figyelmét és biztatólag kérjük, mondjuk: Ugyan, ne lógasd már az orrodat! Magasan hordja az orrát Büszke, rátarti, nagyképű ember. Az ilyen sze­mély másokat lenéz, bántóan viselkedik, foghegyről beszél a nálánál alacsonyabb rangúnak tekintett em­berekkel. Mindenbe beleüti az orrát Arról az emberről mondjuk, aki olyan dolgokba is beleszól, véleményt nyilvánít, amihez semmi köze, ami nem tartozik rá. Elmarasztaló mondás, kedve­zőtlen vélemény az illetőről, akinek a szemébe is mondjuk többnyire bosszúsan: Mit ütöd mindenbe bele az orrodat! (vö. O. Nagy: 374.). Megy az orra után Az önfejű, konok emberről mondjuk. Nem hallgat senkire, nem fogad el tanácsot, mindent úgy tesz, csinál, ahogy jónak látja, még akkor is, ha jóindulatú­an figyelmeztetik a várhatóan kellemetlen következ­ményekre, hibás eredményre stb. Más összefüggés­ben is mondhatjuk. Kérdésre tréfásan így válaszol­hatunk: Megyek az orrom után. Nem hagyom magam orromnál fogva vezetni Az az ember mondja, aki észreveszi, hogy valaki vele érdekből akar barátkozni, kapcsolatba kerülni, illetőleg bárki - lehet az családtag - olyan dologra próbálja rávenni, ami számára nem kedvező, illetőleg a célját rajta keresztül akarja érvényesíteni, megvaló­sítani. Nem harapják le az orrod Gyereknek mondjuk tréfásan és biztatólag akkor, ha az nem mer idegen helyre, házba, üzletbe bemen­ni. Előfordul, hogy ha velünk van, akkor is húzódo­zik, ilyenkor mondjuk: Gyere már, nem harapja le senki az orrodat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom