Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Markába nevet Képletes mondás arról a személyről, aki mások kárán örvendezik. Az ilyen személy többnyire maga idézi elő rafinált módon a bajt, ő ügyesen kimarad belőle és mint aki teljesen vétlen, sajnálkozik, ugya­nakkor magában élvezi a helyzetet. Markában volt a szerencse Sajnálkozóan mondjuk arról a személyről, aki olyan lehetőséget szalasztott el, ami számára nagy anyagi vagy erkölcsi előnyt jelentett volna, de nem tudott élni a lehetőséggel, teljesen rajta múlott, hogy a dolog meghiúsult. Tartja a markát Arról a személyről mondjuk - többnyire elítélő­en -, aki a legkisebb segítségért, az alig végzett mun­káért is azonnal várja a fizetséget. Előfordul, hogy olyan ember is igényt tart természetbeni vagy pénz­beli adományra, akinek semmi része nem volt az eredmény elérésében. Üti a markát Általában akkor mondjuk, ha pénzt kaptunk vagy várunk. Ez azonban csak akkor hangzik el, ha na­gyobb összegről van szó. Beszélgetés közben mond­hatjuk, pl.: Ha befejezem (elvégzem) ezt a munkát, nagy pénz üti a markom. Kövér, mint Márton lúdja A kövérség kifejezésére, hangsúlyozására mond­juk. A régi időben a parasztgazdaságban a libát Már­ton napra igyekeztek meghizlalni. A kövér liba a földesuraknak, a papoknak járó juttatások között is szerepelt (vö. O. Nagy: 343.). Aki másban bízik, nádra támaszkodik Aki másban bízik, könnyen csalatkozik Mindkét mondással ugyanazt fejezzük ki: mások­kal - elsősorban a kevésbé megbízható személyek­kel - kapcsolatban óvatosnak kell lennünk. Nem szabad mindenféle ígérgetésekben hinni, különös­képpen akkor nem, ha az nem látszik egyértelműen megvalósíthatónak. Az ilyen ígérgetéseket, ajánlato­kat fenntartással kell fogadni. Mások ígérgetése gyakran bizonytalan, olyan mintha nádra támaszkod­nánk, gyenge, törékeny és így csalódás ér bennünket. Aki mást megbecsül, magát becsüli meg Az idősebbek tanításul mondták a gyerekeknek, az ifjabbaknak. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy tisztelettel viseltessünk embertársaink iránt. A tisz­tesség, a becsület azt kívánja, hogy ne ítélkezzünk indokolatlanul mások felett, ismerjük el mások érté­keit, jó tulajdonságait, ezzel magunk becsületességét is bizonyítjuk. Aki mást megítél, magát ítéli meg Ellentétes példája az előzőnek: Aki mást megbe­csül, magát becsüli meg. Annyi megbecsülést adjál másnak, amennyit elvársz magadnak Vö. Aki mást megbecsül, magát becsüli meg. Nebántsdnak hívják a másét, fogad tilosba ne vássék! A régi öregek mondása volt ez. Tanították, fi­gyelmeztették a gyermekeket: más ember tulajdoná­hoz ne nyúljanak, azaz ne lopjanak. Eleget alhatsz majd a másvilágon A földműves embernek kora tavasztól késő őszig korán kell felkelni, hogy az állatok körül elvégezze a tennivalókat, és mehessen a mezőre dolgozni. A munkában részt vesznek a családtagok, főleg a legények. Gyakran előfordult, hogy a legény udvar­lás, baráti társaság, mulatozás stb. miatt későn feküdt le, reggel még aludni szeretett volna, a szülők így szóltak hozzá: Ébredj fel, eleget alhatsz majd a más­világon. Bekapta a maszlagot Arról a személyről mondjuk, aki nem veszi észre, hogy olyan dologra, ügyletre akarják rávenni, amiből neki kára származik. Jóhiszeműen elhiszi, hogy jó ajánlatot tesznek neki, nem is sejti, hogy becsapják. A maszlag növény, bódító hatású. A félrevezetett, becsapott ember elkábult, azaz: Bekapta a maszlagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom