Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

dett Tóth Károly bácsi, amióta nem találkoztunk. Bizony, az idő eljár, senkire sem vár. Az idő pénz A munkaszünet, a pihenőidő befejezésekor, ill. a befejezésre való felszólításként hangzik el: Gyerünk, dolgozzunk Qialadjunkj, mert az idő pénz. Azaz: ne töltsük tovább az időt, mert amit elmulasztunk, nem pótolhatjuk, a mi kárunk, ha az időt elfecséreljük, s nem végezzük a feladatunkat. Addig tanulj, míg időd van, hasznát veszed nagy korodban A szülők mondják a gyermekeiknek. A gyermek­kor, ifjúkor az az idő, amikor tanulhatunk, felkészül­hetünk a felnőttkorra. Ha elmulasztjuk ezt az időt, később az elmaradást már nem pótolhatjuk. Aki időt nyer, életet nyer Biztatólag hangzik el. Ha peres ügyünk van, s szá­munkra nem biztató az ügy kimenetele, minél tovább tart a vizsgálat, a tárgyalás, akkor mondjuk, részint magunkat nyugtatva, részint másokat is ezzel biztatva, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Idővel a dolgok tisz­tulnak, megnyugodnak a kedélyek stb., s kedvezőre fordulhat a dolog. Jó orvos az idő, minden sebet behegeszt Lelki sérülésre, fájdalomra vonatkozik. A ben­nünket ért szomorú események, tragédiával kapcso­latos bánat, fájdalom érzése az idő múlásával tompul. Hetek, hónapok, olykor évek múltán visszaáll lelki nyugalmunk és megbékülünk a történtekkel. Cudar idő A különösen rossz időjárás alkalmával hangzik el, főleg télen, amikor nagy a hóesés, rendkívül hideg van, fúj az északi szél. Más alkalommal is mondják, ha pl. hetekig esik az eső, ha vihar, jég elveri a határt, ha a folyók megáradnak, elöntik a határt és a lakóhá­zakat. A háborús évekre vonatkozóan is elhangzott. Egyik idő a másiknak ellensége Olyan esetekben hangzik el, amikor munkánk eredménye egy idő múltán tönkre megy. Előfordul­hat, hogy az időjárás miatt. Elvégeztük a tavaszi munkát, de a hetekig tartó szárazság, vagy jégverés miatt vége a terménynek. Másrészt a mondás vonat­kozhat gazdasági, társadalmi változásra is. Jó idő járt 1945 után a földművesekre, akik földet kaptak, azu­tán rosszra fordult, mert a téeszbe kényszerítették őket. Használd fel az időt, mert sietős útja, okosan használd fel, mindenre kifutja Jól kell gazdálkodnunk az idővel. Végezzük a munkánkat mindig időben, ne halogassuk a feladata­ink elvégzését, mert az idő halad, szinte rohan, éppen ezért, ha okosan, bölcsen, jól használjuk ki, mindent elvégezhetünk. Idővel, ha jóllakok tüdővel Tréfálkozva mondják olyankor, ha valamilyen ké­résnek, hívásnak, feladatnak vonakodva vagy egyál­talán nem akarnak eleget tenni. Nem nyílt visszauta­sítás ez, de akinek mondják, tudja, hogy az illetőre aligha számíthat. Lesz még idő szépen járni Biztatólag hangzik el. Most ugyan szegények va­gyunk, takarékoskodnunk kell, de ha iparkodunk, eredményesen dolgozunk, eljön az az idő, amikor jobb módba kerülünk, s akkor nem szenvedünk hi­ányt többé. Mindennek rendelt ideje van A dolgok menetét nem lehet befolyásolni és meg­változtatni. Akkor kell mindent cselekedni, ha annak - munkának és szórakozásnak egyaránt - eljön az ideje. így van ez életünk, sorsunk alakulásával is. Rendelt (meghatározott) ideje van a halálunknak is. Igába hajtotta a fejét Tréfásan, olykor szánakozóan mondják arról, aki megházasodott. Elsősorban olyan férfival kapcsolatban hangzott el, aki vőnek ment, s a közösség tudta, hogy az apóssal, anyóssal, sőt a feleségével szemben is alá­rendelt szerepe lesz. Szánakozva említették az olyan lányról is, akit jómódú legény vett el, s hasonló szerep várt rá. Mondták arról a férfiról is, aki későn, szinte agglegényként nősült. Pl.: Vályi Feri igába hajtotta már a fejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom