Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Amilyen az evése, olyan a dolga A régebbi időben, ha szolgát fogadott a gazda, enni adott neki először, hogy lássa hogyan eszik, mert azt tartották, aki lassan eszik, lassan dolgozik. Evés közben jön meg az étvágy Saját haszonra fordítható dologgal kapcsolatban hangzik el akkor, amikor először kedvetlenül fog hozzá az ember, de menet közben rájön, hogy abból haszna van, megéri vele foglalkozni, s egyre nagyobb ambícióval és lelkesedéssel végzi. Szó szerinti értelemben is elhangzik. Annak mondják, akit étellel kínálnak, de az étvágytalanságra hivatkozva nem akarja elfogadni; illetőleg mondja az is evés közben, aki nem akart enni, de azután egyre jobban esik neki az étel: megjön az étvágya. Ezer meg egy a dolgom Rendszerint kérdésre válaszul mondják. Mit csinál, Juliska néni? - Ezer meg egy a dolgom. - Azaz, módfelett sok a gondom, bajom, a munkám, azt sem tudom, hova kapjak, mit csináljak. Beszélni ezüst, hallgatni arany Tanításul mondogatták a régi öregek, amellyel arra utaltak, hogy ne beszéljen sokat az ember, éppen csak annyit, amennyi szükséges; a fecsegés, a pletykálkodás csak bajt okozhat; ha nincs fontos mondanivalója, inkább hallgasson (vö. Sok beszédnek sok az alja). F Nagy fába vágta a fejszét Olyan munka, feladat megoldásába, elvégzésébe kezdett, ami a körülményeihez, anyagi és egyéb lehetőségeihez képest nagy vállalkozás, s ezzel a mondással részint a merészséget, a bátorságot, részint pedig a dolog kimenetelét illetően némi aggódást, kétséget fejeznek ki. Pl. valaki egy emeletes ház építésébe fogott; egész földterületén új növényfajta termesztését kezdte el; betársult egy vállalkozásba, amelynek a kimenetele bizonytalan. Vonatkozhat egyéb esetekre is. Pl. valaki egy bonyolult örökösödési pert indít el; idősebb korában egy szakma megtanulásába, iskola elvégzésébe kezd (O. Nagy: 143.). Fohászkodik, mint a fába szorult féreg Rimánkodik, mint a fába szorult féreg Ordít, mint a fába szorult féreg A bajba jutott emberre, illetőleg a síró gyerekre vonatkozik. Előfordul, hogy egy dolog, feladat elvégzése kapcsán teljesen tehetetlenné válik az ember, vagy olyan helyzetbe kerül, amiből segítség nélkül reménytelen a kilábalás, a megmenekülés, s ilyenkor a szomszédhoz, baráthoz, a környezetéhez fordulva kétségbeesetten, könyörögve fordul segítségért. Pl. csalt, sikkasztott, vagy felelőtlen munkájával nagy kárt okozott (pl. állatok pusztultak el, tűz támadt, gép tört össze stb.), s az összeget meg kell téríteni, különben elárverezik, börtönbe kerül, s ennek elkerülése miatt az illető rimánkodik, esedezik a felettesei, a bíróság stb. jóindulatáért. - Gyermekkel kapcsolatban többnyire kérdésként hangzik el. Pl. ha a gyermek sír, bőg, a házba belépő apa így kérdezi a feleségét: Mért ordít Ferkó, mint a fáiba szorult féreg? Elhangzik akkor is, ha a gyermek rossz fát tett a tűzre, s a megveréstől való ijedelmében, szorult helyzetében könyörög, s ilyenkor mondják: Ferkó úgy rimánkodik, mint áfába szorult féreg (vö. O. Nagy: 141.). Fából vaskarika Akkor hangzik el, ha egy dolog, ügy elvégzésével, elintézésével kapcsolatban valaki eltérő javaslatot tesz, ajánl, és kiderül, hogy ugyanazt az eredményt lehet azzal is elérni, a dolgot ugyanúgy lehet elvégezni: azaz teljesen mindegy, hogyan csinálják, a javaslat tehát érdektelen, célszerűtlen. Kemény fából faragták Arra az emberre mondják, aki nem könnyen adja be a derekát, nem ijed meg a saját árnyékától, bátran szembenéz az erőszakkal, az ellenségeivel, s ha kell, perre megy, és a végsőkig védi az igazát. Mondják a testileg erős, a makkegészséges, a munkát hidegben, hőségben, nehéz körülményekben egyaránt kitartóan végző férfira is (vö. Nem olyan fából faragták; Mais fáiból farag tóik).