Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

c Túllő a célon Arra az esetre mondjuk, ha valaki a kelleténél erő­sebben megszidja embertársát, vádolja olyan csele­kedettel is, amit nem követett el, azaz valójában töb­bet ír a rovására, mint amennyit érdemel. Ilyen ese­tekben nem ér el vele eredményt, sőt ellenérzést, sértődést, megbántást vált ki, mert: Túllőtt a célon. Nem győzi cérnával Két esetre is használatos. Pl. ha mulattak és a tár­saság egyik tagja folyton fizetett, úgyhogy csakhamar elfogyott a pénze, nem tudta tovább állni a cekket: Nem győzte cérnával. Vagy ha sokat költekezik az asszony, az ember panaszkodik ezzel, mintha azt mondaná: Nem győzöm pénzzel, bankóval. Más esetben is elhangzik. Pl. egy ember megüti a társát, s ezt így mondja el: Annyira felbosszantott Péter, olya­nokat mondott, hogy már nem győztem cérnával és lekevertem neki két pofont. A cérna is ott szakad, ahol a legvékonyabb Ahol legtöbb a gond, a baj - hogy, hogynem - ott még több lesz; ahol szegény a család, nemhogy sze­rencse érné, hanem még inkább sújtja valamilyen csapás, elhullik az állat, elveri a jég a termést vagy valami egyéb baj történik. Vékony, mint a cérnaszál A sovány, gebe gyerekre mondjuk. Az eladó lánnyal kapcsolatban mintegy elmarasztalólag mond­ták a legénynek: Ne vedd el azt a lányt, vékony az, mint a cérnaszál, nem bírja az a munkát (vö. Olyan, mint egy gebe; Olyan, mint a gereblye; Olyan, mint a giliszta; Olyan, mint a kóró; Olyan, mint a piszkafa; Olyan, mint a seprűnyél; Sovány, mint a böjti szél; Olyan, mint az ujjam). Megnyomta a ceruzáját Vastagon fog a ceruzája A kocsmárosra meg a boltosra mondtuk, ha azt vettük észre, hogy becsapta a vendéget, többet szá­molt az áruért, mint amennyi járt volna érte. De mondtuk ezt olyan mesteremberre is, aki drágán vál­lalt fel munkát, vagy amikor a végső elszámoláskor sokalltuk az összeget: Hóit, mester úr, ugyancsak jól megnyomta a ceruzáját. Úti cifra, házi ronda Olyan asszony, aki divatbolond, úgy megy a bolt­ba, meg végig a falun, hogy kiöltözködik, csicsás, cifrás a ruhája, de a háza meg szalad: nincs kitakarít­va, minden hegyén-hátán, hogy egyenesen szégyen. Cifraság mulandóság Régi igazság ez. A cifraság és a cifrálkodás múló életű. Az igazi értéket nem a cifraság adja. A lányát tanítja ezzel az anyja, ha az folyton cifrálkodik, piperkőzi magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom