Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
feleségével. Azóta mondjuk ezt, ha az ember meg egy asszony egy akaraton volt vagy van (Hét). Erös akarat minden akadályt legyőz Minden nehéz utat legyőz az akarat Az idősebbek gyakran mondták a fiataloknak, hogy az élet útja nagyon nehéz, sokat kell küzdeni, szenvedni, amíg eredményt érhetünk el, de sohasem szabad elcsüggedni, keményen kell dolgozni, erős akarattal, hittel a nehézségeken is átjutunk. Akasztottak már tőled jobbat is Többnyire tréfásan mondják. Pl. Nagy huncut vagy te, Pali, akasztottak már tőled jobbat is. Ez esetekben nem nagy dologról van szó, csak kópéságokról, csínytevésekről, viccekről, huncutságokról, ami miatt méltatlankodnak, és kicsit bosszankodnak. A rosszalkodó gyerekkel kapcsolatban gyakran elhangzik. Akasztófára való Akasztófa virága Rendszerint az asszony szidja az emberét ezzel, ha a kocsmából részegen megy haza: Már megint a kocsmában voltál, te akasztófa virága! Te akasztófára való, már megint a kocsmában voltál! De a gyereket is szidja így az anyja, ha az rossz fát tett a tűzre, azaz valami rosszat csinált: Mit csináltál már megint te akasztófára való ebadta kölyke?! A huncut, gonosz emberre is mondják: Akasztófára való nagy gazember (vö. O. Nagy: 48.). Nincsen rajta Isten áldása Ha valaki gonoszsággal, ravaszsággal, mások becsapásával szerezte a vagyonát, arról mondják: Nincsen azon Isten áldása. Ha valaki vasárnap vagy ünnepnapon dolgozott és nem ment a templomba, az ilyen munkára is mondták: Nem lesz azon Isten áldása. Jó áldomás Isten áldás A vásár után áldomást csaptak és ha mindkét fél meg volt elégedve, akkor mondták koccintáskor. Megisszuk rá az áldomást A vásáron alkudozás közben hangzik el, így biztatja egymást az eladó és a vevő: Adja ide (ennyiért vagy annyiért) ezt a lovat, azután megisszuk rá az áldomást. Ha megveszi a lovat, csapunk egy nagy áldomást. Mondják ezt akkor is, ha valakit segítségül hívnak: Gyere el Károly holnap kazlat rakni, megiszsz.uk rá az áldomást. Alkalom szüli a tolvajt Nemcsak arra vonatkozik, hogy ha megvan a lehetősége, az alkalma valakinek, akkor ellop valamit, hanem gyakran mondják az olyan esetekre is, amikor az asszony félrelép, azaz megcsalja az urát, ha az alkalom éppen úgy adódik. Ez jobbadán a legényre vagy az emberre lenne vonatkoztatható, aki meglopta a férjet, hiszen az asszonyt elvette tőle, amikor a szeretőjévé tette. Ha még nem történt meg, de már szóba hozzák a dolgot, így beszélnek: Sokat jár ez a Pista Teriékhez, majd meglássátok, összeszűrik a levet, csak alkalmuk legyen hozzá, mert alkalom szüli a tolvajt. Szeretem az alkalmat Máté József gátőr gyakori mondása volt ez, amikor borozgattak, mulattak és daloltak. Azóta, ha az emberek jól érzik magukat, jó társaságban vannak együtt, mulatnak, koccintáskor el-elhangzik ez a mondás (Hét). Felkopik az álla Régen a zsugori gazda bennkosztos cselédjével kapcsolatban mondogatták, különösen, ha rossz bőrben volt: Attól ugyan, amit ott kap enni, felkopik az álla. Mondták ezt akkor is, ha segíteni mentek valakinek, de ott a gazdasszony vagy nem jól főzött vagy keveset, zsírtalan, sovány ételt: Vigyél magaddal ennivalót, mert attól, amit ott kapsz, felkopik az állad (vö. O. Nagy: 51.). Leesik az álla Olyasmit hall vagy lát valaki, amin nagyon elcsodálkozik, szinte megtorpan, elképed az ámulattól, a látványtól. A meglepődéskor is mondják, amikor valaki szóhoz sem jut (vö. O. Nagy: 50.).
