Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Vince meg Nagy Károly jó barátok voltak. Mindig együtt ittak a pincében meg a kocsmában. Kovács Vince nehéz anyagi helyzetbe került, ki kellene fizetni az adósságát. Nagy Károly nem segít rajta. Meglátszik, hogy csak borbarát volt. " Az ilyen jellegű kifejezéseket, szólásféléket tehát nem vonhatjuk ki a beszédkörnyezetböl, illetőleg abból a helyzetből, amelyben szerepelnek, egyébként szólásfunkciójuk elveszne. A szövegkörnyezet, valamint a konkrét történet, a tényleges esemény ismerete különösképpen fontos a kettős értelmezésű proverbiumok alkalmazásakor. Ugyanaz a szólás egyaránt lehet negatív tartalmú és pozitív tartalmú. Hogy melyik jelentését alkalmazza a közlő, a nyelvi mezőből állapítja meg az, aki hallja vagy akire vonatkozik. Pl. Úgy dolgozik, mint a barom. Dicséret is, meg nem is. A szorgalmas emberről mondják. Régen így ajánlottak aratót, napszámost, cselédet: „Fogaddfel nyugodtan Szekeres Jánost, nagyon jó munkaerő, úgy dolgozik, mint a barom, " azaz nem kíméli magát, becsülettel végzi a munkáját. De az olyan személyről, pl. egy jómódú gazdáról, akinek nem lenne fontos, hogy látástól vakulásig gürcöljön, úgy dolgozzon, mint egy barom, ezt inkább megszólásként mondták. Másik példa: Élére rakja a pénzt. A környezete ezzel szólja meg azt az embert, aki zsugori módon gyűjti a pénzt, nem költ semmire, maga is, családja is nélkülözik: ,, Varga János nem törődik semmivel, senkivel, élére rakja a pénzt, minél több legyen neki. " Dicsérőleg hangzik el azonban arról, aki a családjáért valamilyen céllal (pl. házépítésére) gyűjti a pénzt. Még egy példa. Ha valakinek azt mondják: Eszeden légy! - figyelmeztetik, hogy egy szóban forgó ügy intézése során körültekintően megfontolt, ügyes legyen, nehogy becsapják, megkárosítsák. De pl. az apa is ezzel figyelmeztetheti a fiát, amikor az bálba, mulatságba, vendégségbe megy, azt fejezi ki vele, hogy illően viselkedjen, vigyázzon magára, ne igyon sokat stb. Gyerekre is szokás így rászólni, ha rendetlenkedik, butaságokat csinál. Sok ilyen kettős, sőt hármas jelentésű proverbiumot említhetnénk még. Mindezek a példák egyértelműen bizonyítják, hogy a proverbiumnak a jelentése mindig az adott szituációhoz igazodik, illetőleg egy adott helyzet indukál egy megfelelő jelentésű proverbiumot. A szólások, közmondások abban a formában, ahogy a gyűjtemények közlik, a közösségben nem élnek, azokat önmagukban nem használják. A szövegkörnyezetben is csak ritkán fordul elő a lejegyzett forma szerint. A proverbiumok a beszédben többnyire kiegészülnek. Pl. Alszik, mint a bunda: „Palika egész délelőtt úgy aludt, mint a bunda, fel se tudtam költeni. " Az ilyen és ehhez hasonló mondatokból csak a lejegyző vonja ki az alapszólást, a szótári formát. A szólást közlő mondatba gyakran újabb szólás szövődik, akár kettő is, attól függően, hogy a beszélő milyen részletesen mondja el a történetet. Pl.: „Pista bácsi nem teketóriázik, ha arra kerül a sor, hamar eljár a keze, olyan gyorsan lekever egy pofont, hogy az illető csillagokat lát (nagybőgőnek nézi az eget)." A szólást olykor csak egy fogalom jelez, pl. csirkefogó, csipás, csigavérű, csorbacsík stb., melyek a szövegben, a beszélő mondataiban kapnak szólásfunkciót. * Gyűjteményem anyagának a bemutatása a proverbiumok használatának, értelmezésének, beszédbeli szerepének és alkalmazásának a bemutatására irányult. Egyéb vizsgálatokra nem térek ki. Külön tanulmányt igényel a proverbiumok összetételének a szóképektől a szállóigékig különböző tárgycsoportokra bontott jellemzése, nem is szólva a nyelvészeti szempontokról. A proverbiumok annotációja részint a megfigyeléseim, részit a közlők mondása nyomán történt. A közlőkhöz igazodtam az egyes és a többes szám váltakozásában is. Arra törekedtem, hogy a proverbium használata és értelmezése a valós néphagyománybeli szerepet tükrözze. Ebből következőleg az alapformák gyakran eltérnek a szótári formától. Az életbéli helyzet jól mutatja, hogy a proverbiumok formai - és olykor jelentésbeli - tekintetben is alakulnak, változnak és mindig a beszédben, a pillanatnyi szituációnak megfelelően jelennek meg. A hasonló értelmű proverbiumok között finom árnyalati különbségek figyelhetők meg és csak az élethelyzet mutatja meg, hogy a közlő melyiket alkalmazza. A használatra a példamondatok nyújtanak némi eligazítást. Az életszituációk a variációk sokaságát teremtik. Gyűjtőmunkám és megfigyeléseim tanulságaként azt mondhatom: a proverbiumok a beszédben a szókincs részeként, attól elválaszthatatlanul élnek és töltik be feladatukat. Ez az egyetlen népi műfaj, amit a tudomány választ ki és rekeszt el a szókincsből és teszi önálló vizsgálat tárgyává. A nép erről a műfajról mit sem tud. Közmondásai, szólásai kultúrájának természetes alkotó elemei voltak és maradnak.