Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Jaj, de szépen harangoznak hajnalra j Jaj, de szépen harangoznak hajnalra, Most teszem a nyerget kis pejlovamra. Két napi zab, széna rá van pakolva, Adj egy csókot, kisangyalom, az útra. Csókot nem adhatok huszárgyereknek, Mert a huszár nem igaz szívből szeret. Mert ha engem igaz szívből szeretnél, Magad mellé a nyeregbe ültetnél. Gyenge vagy még kisangyalom a lóra, Táncol a ló, könnyen leesel róla. Majd ha egyszer én ülök a nyeregbe, Táncolhat velem a csillagos égbe. Mikolcsány, Murány-völvy Benkó János (81), 1973 Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni, Galícia határába gyere ki! Megtalálod a síromat egy kőszikla alatt, Kedves édesanyám, ott sirasd ki magadat! Kedves édesanyám, nincs már nekem senki se, Nincsen, aki kimossa az ingemet. Mosd ki, anyám, olyan legyen, mint a fehér hó, Mert már holnap reggel nekem szól a vezényszó. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975 Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet, Sem a bíró, sem a jegyző nem találja a nevemet. Majd megtalálja azt első Ferenc Jóska, Ki engemet besorozott három évre katonának. Majd megtalálja azt első Ferenc Jóska, Ki elvitet katonának, nem is hozat többé vissza. Kudorgónak, naplopónak mond engem az egész világ, Pedig az én kalapomnál nem hervad el a gyöngyvirág. Szerbusz, kutya világ, vedd le rólam a szádat, Én elmegyek katonának, más öleli a babámat. Mikor szürkébe öltöztem, mindég azon gondolkoztam, Ki lesz az én útitársam doberdói hegyoldalban. Majd lesz útitársam az én jó pajtásom, Ki megássa a síromat doberdói hegyoldalon. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975