Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Nem idevaio születésű vagyok én Nem idevaló születésű vagyok én, Messze földről vándoroltam ide én. így jár, aki messze földről idevándorol, Nincsen babája, ki vállára boruljon. Összefolyik a kis Tisza a Dunával, Összeülik a szőke a barnával. Nem bánom én, akár illik, akár nem is, Csalfa a szeretőm, az vagyok én magam is. Hét, Sajó-völgy Veres Józsefié Kocsis Julianna (48), 1973 Nem messze van, nem messze van kisangyalom tanyája, Ide látszik, ide látszik sugár jegenyefája. Fújdogálja az őszi szél fekete göndör haját, Nem taposom, nem taposom azt a sáros udvarát. Sötét felhő, kék szivárvány koszorúzza az eget, Eltiltották, elrabolták tőlem a szeretőmet. Eltiltották, elrabolták tőlem azt az egyet is, Az átkozott édesanyja nem engedi elvenni. Hej, te kislány, barna kislány, a te ragyogó szemed, Megöl engem, gyötör engem a te gyönyörűséged. Csak titokba, csak titokba akartalak szeretni, De ki kellett, de ki kellett annak világosodni. Megtudta az édesanyám, hogy én téged szeretlek, Beíratott katonának, hogy el ne vehesselek. De én azért nem átkozlak, a jó Isten áldjon meg, Könnyeidtől a zsebkendőd soha nem száradjon meg. Hét, Sajó-völgy Bene György (65), 1975 Nem úgy van az, mint volt régen Nem úgy van az, mint volt régen, Nem az a nap süt az égen. Nem az a nap, nem az a hold, Nem az a szeretőm, ki volt. Kimegyek a temetőre, Feltekintek a nagy égre. Megkérdem a hódvilágot, Nem látta-e a babámot. A hódvilág azt felelte, El van zárva igen messze. El van zárva kalitkába, Mint a gerlice madárka. Mikolcsány, Murány-völgy BenkóJános (81) 1973