Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

VI.VONALAS ORNAMENTIKA

csanak szélein karéjozott, nagy lapos fülén. A csészétől indul két, szépen kivitelezett, tulipánban végződő virágág levelekkel és apró rozettákkal. Ezt, a cakkozás mellett és a fül végén, az átlyukasztások mentén, igen gazdag, ugyancsak vésett geometrikus ornamentika keretezi. Jankó János gyűjtötte 1897-ben Karancsságon a 30. képen látható ivóedényt. A füle ennek is cakkolt szélű, lapos és bekarcolt geometrikusnak mondható vonalakkal gazdagon díszített. Csonka kúp alakú testén valószínűleg vésett, vékony vonalú díszítés van. Az egyik oldalán csak három nagy levél és egy kis virágág áll. Herman Ottó gyűjtötte 1898-ban a Néprajzi Múzeumba valahonnan Gömör megyéből behozott csanakot. Csonka kúp alakú testén kis felfelé haladó, különálló virágokból és fenyőágakból álló, bekarcolt mustrák kissé rusztikusak. A fenekén farkasfogazás között rozetta, széles füle élén ugyancsak farkasfogazás található (32/C. kép). Érdekes vésett növényi ornamentika látható a 6/B. képen közölt, "felsőmagyarországi" ivókanálon. A füle mellé egyszerű tulipánokat, a fenekére cserépből induló leveles ágat metszettek. Egyszerű vésett növényi ornamensek egyes csanakok fenekén is előfordulnak; ilyen pl. a 13. képen közölt kerek szájú, kanáltestű és hosszú fülű, egyébként díszítetlen csanak feneke (13/B.kép) is. Figurális ornamentika is előfordul néhány véséssel díszített csanakon a növényi elemek között. Ilyen pl. a 6/D. képen közölt kerek szájú és kanálfülű edényke díszítése is. VI.2. Karcolt díszítés A legszebb magyar, vonalas díszítésű, beleltározása szerint merítő a 3. képen közölt 1841-ben készült, miskolci darab. A kanál formájű edényke 1908-ban került az akkori nevén Borsod-Miskolci Múzeumba. A füle eredetileg valamivel hosszabb lehetett. Végének lefaragása, valamint a most rajta lévő lyuk kialakítása az edények egészének kivitelezésénél sokkal durvább; illetőleg a fület keretező vonal is eredetileg körbefuthatott a fülön. A sárga színű merítő felületébe a finom kivitelezésű, bekarcolt vonalakat valószínűleg korommal vagy „kalapmocsokkal" feketítették. A fülön a rozmaring és tulipán stilizált kompozíciója van, kiegészítve három fél rozettával. A testen ugyanezt egységes kompozícióvá fejlesztették; mindkét oldalon ebből a tulipánban végződő ágacskából fut végig kettő egy centrális pontból indítva, kiegészítve alul és felül két rozettában végződő ágacskával. A valójában nagyon egyszerű ágacskákból igen hangulatos és térkitöltő kompozíciót alkottak. Érdekes megemlíteni, hogy az 184l-ben készített edénykén vésett dísz (pl. farkasfog keretezés) nincsen sem az edémtest alján, sem tetején. Néhány múlt század végén készült, függőleges lapos fülű ivókanálon található még egyszerű vonalas dísz. Még 1888-ban készült és a Heves megyei Mikófalváról került az egri múzeumba egy ivóedény (18. kép), amelyet gyűjtője, Bakó Ferenc így leltározott be: „Pásztor ivóbögre, kanál. Jávorfából késsel faragva, nagy, stilizált, áttört faragású füllel. Kerek szájjal, igen szűk, kerek fenékkel. Oldalán elöl négy sorban