Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

X. ÖSSZEGZÉS

szanak. A későbbi nyelvjárási adatoknál fennáll az a lehetőség, hogy a szót újra átvettük az oszmán-törököktől." Erre utal - egyrészt - nyelvünkben a későn megjelenő 'cserépedény' jelentés, illetőleg az, hogy az említett népeknél eredetileg is kisebb, kézbe vehető ivóedény' lehetett, amely ősi soron, természetesen fából készülhetett."' Másrészt pedig megállapíthatjuk, hogy a csanak szó nem képviselte általánosan a pásztorok, vadászok és erdei emberek kis fa ivóedénykéjét. A másik legfontosabb kifejezés a kanál, amely azonban elsősorban összetételben fordul elő. A széles körben elterjedt, önálló kalán szónak azonban nincs határozott 'ivócsésze' jelentése. A kanál ivóeszköz' elnevezését csupán Tiszatardosról ismeri az Új magyar tájszótár (3:59-61), de utal néhány összetételére, az ivókanálra, tótkanálra és vadászkanálra, illetőleg kanalas tótokra, a fakanalat és faedényeket ártisító szlovák vándorkereskedőkre'. Mivel még nem jelent meg a tájszótár minden kötete, az abc második felébe eső szavakat nem elemezhettem! A kanál szó első előfordulásai: 1395 körül kalan, 1527-ben kanaltartho, 1754-ben kalánynyal. Jelentései: 1395-ben'étel, ital keverésére vagy merítésére szolgáló nyeles eszköz'. 1395 körül és 1519ben 'korsóféle'. A 15. sz. közepén 'vakoló, simító, nyeles kőműves eszköz'. l6()4-ben 'kanálszerűén kiöblösödő csőr'. 1637-ben kanál alakú vagy kanál szerepű tárgy, eszköz". Megállapítható tehát, hogy a szótár nem tart nyilván kimondottan 'kis, nyeles fa ivóedény, csanak' jelentést! Az etimológiai szótár ismeretlen eredetűnek tartja, finnugor, ugor illetőleg indoeurópai eredeztetését nem fogadja el."

2 Meg kell említeni, hogy Bárczi Géza 1941-ben még lehetőnek tartotta az ugor eredetet, igaz, későbbi munkájában ezt már nem említette."

3 Az ivó szónak - az új tájszótár szerint - sehol sincsen ivóedény' jelentése; összetételei között viszont már találunk adatokat. Van ivócsanak a Dunántúl közepén, a Bakony hegység vidékén; ivókalány Szentgálon 'a pásztorok fából faragott kanálszerű vízmerítő edénye. Az ivóka Felsőtárkányon és Zilah vidékén elsősorban a pásztorok használatában fából faragott vízmerítő, vagy kanálszerű eszköz'. Ugyancsak a Balaton környékén és Iharosberényben az ivóbögre 'ivócsanak' jelentéssel bír. De van ivókolomp főként Kecskemét vidékén, ami jobbára elhasznált állatkolompból készült pásztori ivóedény. Az ivóbádog Szeged vidékén 'ivóbögre'. Az ivóbarang ugyancsak a Kiskunságban, de másutt is az Alföldön a „pásztorok, régi, elhasznált, kolompból készített edénye, amelyet vízmerítésre, ivásra és főzésre használnak".

1

" Az ivó szó elsősorban összetételekben szerepel Alapszava, az iszik ugyan a legősibb örökséghez 111 !.. meg Bárczi Géza Mny 46:225. 112 TESz, II. 340. 113 Bárczi Géza 1941.148. 114 UMTSz.II. 1123.