Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
IX. A CSERPÁKOK
A cserpákok viszonylag keskeny, deszka füle két okból készülhetett jó minőségű keményfából: Egyrészt a folyadékkal teli edény elég nehéz; másrészt pedig a füleket mindig különböző alakúra faragták, illetőleg a megfogás elősegítésére egy vagy több helyütt áttörték. Az edények előzőleg teljesen kifaragott fogóit nagy gyakorlattal, speciális módon erősítették fel. Minden edénykéhez egyedi fület készítettek. Annak pontosan kellett a testhez illeszkedni és méretével pontosan megegyezni. A felerősítést három tényező együttesen biztosította: A fül helyét a hengerpaláston, annak szélességétől kissé szűkebben, néhány milliméterre bemélyítették; majd ebbe nyomták azt bele; A fül horogszerűen kialakított részét beakasztották az edénytest peremébe; Majd az edénytest alján, az abronccsal rögzítették a minden fülön előre kialakított kis csapot. Nécsey István 1900-ban megjelent korai munkáját még egyszer szóba kell hozni: Felsőmagyarországi merítőedény c, négy folytatásban megjelent tanulmányában felfigyelt egy valamelyest díszített tárgyra, és ami fontosabb, elemezni kezdte annak díszítményeit. A magyar népművészeti kutatás ekkor még el sem indult. Kissé korábban, 1892-ben, Herman Ottó is csak rácsodálkozott egy szép felsőtiszavidéki ivótülökre és egy karikásnyélre. 83 A kezébe került egy, majd az ez után megkapott néhány merítőedényt Nécsey a középkori iparművészeti, konkrétabban építészeti emlékekhez hasonította. Más viszonyítási lehetősége nem lévén, azokat darabonként elemezve igen nagy meggyőződéssel igyekezett kimutatni a román, gótikus, barokk, stb. építészeti stílusok elemeit és azok egyetlen determináló hatását.Tulajdonképpen ez jellemezte korábban és ekkortájt mások, pl. Huszka József írásainak szemléletét is, annyi különbséggel, hogy ő a régészeti eredetű, iparművészeti jellegű leletek hatásában kereste a magyar népművészet rokonságát és eredetét. 84 Nécsey említett tézisei később nagy hatást gyakoroltak a cserpákokkal foglalkozó kevéske irodalomra, így pl. Bátky Zsigmondra, illetőleg a tárgyakat meghatározó és leíró muzeológusokra. A tárgyak meghatározásánál többen is azok történeti építészeti emlékekkel való kapcsolataira hivatkoztak. Erre a következőkben több példát említek. Mint már említettem, a cserpákok teste alig különbözik egymástól, jobbára csak aránykülönbségek vannak; a fogók alakjában és díszítésében - viszont - mutatkoznak bizonyos formai különbözőségek. A következőkben ezeket vizsgáljuk. IX. 1. Egyszerű fülűek A Herman Ottó Múzeumba a 20. század első évtizedének a végén behozott merítőedényt (60. kép) Lajos Árpád így leltározta be: „Pásztor ivóedény. Szlovákia. Négy darab keményfából kivájt, faragott, 83 Herman O., 1892. 84 Huszka J. 1885.
