Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

szóban forgó tárggyal." Eredetét a bronzkorig vezette vissza, illetve Haberlandtra hivatkozva azt állítván, hogy a bőrből formált észak-balkáni változatát az „ázsiai lovas népek hozhatták magukkal". Megpróbálkozott az eszköz tipologizálásával is. Az ornamentika elemzésében azonban nála is visszatükröződött Nécsey István elképzeléseinek hatása. A Néprajzi Múzeum külön füzeteként, ugyancsak 1928-ban megjelent másik munkájában, azt tartotta legfontosabbnak, hogy három gyűjtemény alapján az ivóedénykék formagazdagságát és részben díszítményeit mutassa be. Összesen 14 táblán, több száz csanaknak a rajzát közölte, származási adataival.

9 Megemlítendő még, hogy 1929-ben Orosz Endre alig fél oldalon két felföldi ivócsanakot publikált a Néprajzi Értesítőben. Időrendben a következő munkaként Madarassy lászlónak 1932-ben megjelent A palóc „fakanál" című tanulmányát kell megemlíteni. „Az egy darab fából faragott és tarisznyára fölcsatolható vízmerítő csészét, amelyet a szakirodalom csanak vagy kapinya néven tart nyilván, a keleti palócság fakanálnak nevezi. Ez a palóc fakanál semmiben sem különbözik azoktól a vízmerítő facsészéktől, amelyet Bátky összefoglaló művében Hont, Nógrád és Heves megyékből, tehát a palócföld területéről közölt." Madarassy elsőrendű célja a készítés, a díszítésmód bemutatása volt. Az Egertől északra induló völgyben kereste fel korának legjelesebb faragóit, akik az eszközt következetesen kanálnak mondták. A félreértések elkerülése végett megemlítette, ha az ivóedényt az étkezésnél használt fakanalaktól akarták megkülönböztetni, akkor tót kanálnak mondták.'" 1934-ben megjelent könyvében (Művészkedő magyar pásztorok) pedig a felkeresett faragópásztorokról készített portrét; ismertetve fő tevékenységi területüket, faragott tárgyaikat és díszítőművészeti stílusukat." Első összefoglaló kézikönyvünkben, A magyarság néprajza első kötetében Bátky Zsigmond két helyütt, a táplálkozás és a mesterkedés fejezetben is tulajdonképpen azt foglalta össze, amit már 1928-as tanulmányaiban megírt.

12 A második kötet, a díszítőművészet fejezetében pedig Viski Károly a csanakok elterjedésének két nagy területét említette, illetőleg az ősiségét igyekezett hangsúlyozni.

13 Az utóbbi fél évszázadban Domanovszky György és Manga János készítettek pásztorművészeti összefoglalásokat. Az elsőként említett már 1941-ben öszszegezte a témakört az Officina kis kötetsorozatában. Később a két Kapolyról írt, majd pedig 1981ben megjelent kétkötetes reprezentatív népművé8 Bátky Zsigmond 1928a. 9 Bátky Zsimond 1928b. 10 Madarassy László 1932. 11 Madarassy László 1935. 12 Bátky Zsigmond 194 1. 85-87, 292-293. 13 Viski Károly 1941.292-293-