Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

V. AZ ÉRTELMISÉG SZEREPE A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSÉBEN

V. AZ ÉRTELMISÉG SZEREPE A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSÉBEN ÉS ÉRTELMEZÉSÉBEN A századfordulón lezajló összetett folyamatban, a népművészeti értékek felfedezésében, propagálásában és felértékelésében kiemelkedő szerepet játszott a helyi értelmiség. Az ő szemléletük, ambícióik, aktivitásuk és befolyásuk alakította a közvélemény előtt egy-egy tájegység képét, népművészetének ismertté válását s ezen keresztül önértékelését és lokális identitását is. A kor vidéki intelligenciája - elsősorban a tanárok és a papok - társadalmi helyzetéből adódó kötelezettségének érezte a néppártoló tevékenységet és e téren egyfajta személyes példamutatást. Ez az értékmentő, néppatronáló szerepvállalás általában a következő elemekből épült fel: divattá vált a néprajzi, népművészeti tárgyak gyűjtése, s e gyűjtemények gyakran nyilvános bemutatása az értékmentés dokumentálására; az értelmiség kezdeményezte és szervezte a helyi díszítőművészeti hagyományok háziipari hasznosítását; társadalmi kapcsolatainak felhasználásával segítette a háziipari termékek kereskedelmi forgalmazását; a legkülönbözőbb módon - az ismeretterjesztő előadásoktól a tanfolyamok szervezéséig és konkrét akciókig - igyekezett meggyőzni és befolyásolni a „népet" e szemlélet helyességéről és hasznosságáról. Ez a folyamat nemcsak egyes tájegységek kiválasztódását, ismertté válását eredményezte, hanem az adott tájegységen illetve településen belül is egyfajta új belső átértékelődést és közösségi átrendeződést hozott magával. Nemcsak fokozódó lokális öntudatot fejlesztett ki, hanem bizonyos belső társadalmi differenciálódást is megindított. Kézügyességük, tervező- vagy szervezőtehetségük miatt emberek kerülhettek új, frekventált helyzetbe, újfajta anyagi és erkölcsi normák közé. A helyi értelmiség szerepében számos hasonló jelenség mutatható ki a három vizsgált tájegység életében. Fejős Zoltán megállapítása szerint a századfordulón a népművészeti divat alakulását és Kalotaszeg kiugrását részben éppen az magyarázza, hogy a helyi segítők és a népművészetet felkaroló helyi intelligencia tagjai nem egyforma lelkesedéssel vették ki részüket a háziipari kiállítások, bemutatók szervezéséből. Kalotaszeg népművészetének megismertetésében természetesen elsősorban Gyarmathy Zsigmondné Hóry Etelka érdemei kiemelkedőek és korszakos jelentőségűek. Ez a rendkívüli képességekkel rendelkező, a kor női szerepein messze túlmutató közéletiséget, szociális, gazdasági érzéket és kulturális sokoldalúságot mutató asszony kétségtelenül személyében határozta meg a 19. század végi Kalotaszeg-képet. „Fél évszázadon át Kalotaszeg művelődési és szellemi életének irányítója, a vidék patrónusa, »nagyaszszonya« volt. Érdeklődése korán a táj művészete felé fordul, tizenkilenc évesen már népdalgyűjtéssel jelentkezik Gyulai Pálnál. A kalotaszegi népművészet szerelmeseként bejárja a falvakat, gyűjti, rajzolja az ősi mintákat. Gyönyörű gyűjteménye egyre gyarapszik, híres kancsótárának minden darabja régiség, unikum."

138 A korabeli értelmiség körében divatossá váló néprajzi érdeklődést és régiséggyűjtést Gyarmathyné jó érzékkel a kalotaszegi háziipar felélesztésére és felvirágoztatására "'S. BarthaÉ., 1973.