Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 1. „Mezőkövesd a művészlelkek találkozója"
Az 1930-as évekre a matyókat ábrázoló fotók mindenekelőtt tehát egy eszmeiség, egyfajta ideológia illusztrációivá, megtestesítőivé váltak. A magyar falut, a magyar népet, a magyar karakter értékeit jelenítették meg. A matyó szó egyfajta népi védjeggyé vált, egy 1934-es riport megfogalmazása szerint: „a matyóság eszenciája és megtestesítője a magyarságnak". j34 Ezt jelzik a képek, címlapfotók kedvelt általánosító, allegorikus címei is. Járai Rudolf sétáló menyecskéi például a Magyar pompa címet viselték (1941), Kerny István fotóján három matyó lányt örökített meg dekoratív kompozícióban, képének címe: Három grácia (1930), Szőllősy Kálmán ünneplő ruhás matyó fiúkat ábrázoló képe pedig A magyar virágoskertből címmel került az Új Idők címlapjára (1938). Balogh Rudolf felvétele, melyen öreg, szűrt viselő matyó embert és egy mezítlábas kislányt örökített meg, a költői Ősz és tavasz címet viseli, egy képeslapon is forgalmazott matyó madonna, vagyis kisgyermekét a karján tartó mosolygó fiatal menyecske fotója pedig egyenesen a Magyar jövő címmel jelent meg. 335 Sajátos és jelképes hely illeti meg a matyóság művészi megjelenítésében, a matyó „image" alakításában Takács Istvánt (1901-1985). A festőművész pályájának és életművének megítélése és értékelése ugyan napjainkig is meglehetősen szélsőséges, de Mezőkövesd mindettől függetlenül mindig büszke volt summásgyerekből a matyóság festőjévé emelkedett fiára, amit Pro Urbe elismeréssel is kifejezett. Takács István indulása, felfedezése mesébe illő volt, melyre Bayer István így emlékezett: 3 "' 6 „Egy kövesdi tanító, a szociáldemokrata meggyőződésű Martos Ferenc 1914 tavaszán beviszi az egyik tehetséges, VI. osztályos summásgyerek néhány rajzát a helybeli gimnázium igazgatójához. Az értő pedagógus szemek biztos ítélete és tehetségmentő igyekezetének eredményeképpen a ráncos matyógatyájú, mezítlábas Takács Pista a gimnázium tanulója lesz. A behatási és félévi tandíjra nincs ugyan pénze az édesanyának, mert három gyerekének apja Amerikába ment szerencsét próbálni és kinn is rekedt. Az igazgató kifizette helyette a teljes összeget. A későbbiekben pedig mentesült a tandíjfizetés alól, mert nyolc éven át tiszta jeles diákja a mezőkövesdi gimnáziumnak." Szülővárosa képzőművészeti tanulmányait is támogatta, s éppen a gimnáziumigazgató, Bayer Róbert vezette Szegény Tanulókat Segítő Egyesület anyagi támogatásával juthatott el tanulmányútra Itáliába, a freskófestészet tanulmányozására Takács István. Az egykori növendék gimnáziuma 1925-ben felszentelt kápolnájába készített stációsorozatával viszonozta az alma mater támogatását. 1932-ben készítette el nagy hatású freskóját a mezőkövesdi nagytemplomban „Mezőkövesdi úrnapi körmenet" címmel, mellyel saját népe hagyományait, a pompás népviseletbe öltözött vallásos matyóságot templomi magasságba, a szentek közé emelte. Takács István sikeresen szerepelt a Műcsarnok pályázatain, egymás után kétszer is megnyerte a népéletkép Eszterházy-díját a matyóéletből vett képeivel (Pergőtüzben és Matyólány). Az előbbi színes reprodukciója díszítette szinte jelképesen a Dala József-Erdélyi Zoltán által összeállított „Matyóföld. A híres Mezőkövesd" című szociográfiát. Jelképes értelmű volt Takács István utolsó freskóterve is: a középen ábrázolt Szűzanyának egyik oldalról a matyók, másik oldalon pedig a magyar szentek hódolnak. Amikor Mezőkövesden 1939-ben felvetődött egy hősi emlékmű felállításának gondolata, természetes volt az az elképzelés, hogy „a mezőkövesdi nép lelkületére, életére jellemző egyedi emlékmű" pályázatai között a matyóság saját fiának, Takács István334 Mezőkövesdi Újság 1934. augusztus 19. 335 Lásd: Új Idők 1925. április 12., 1932. március 13., 1938. október 30., 1941. május 18., 1942. szeptember 19. 336 Bayer /., 1975. 34.
