Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - b) A reprezentatív népkép felhasználása - 1. „Mezőkövesd a művészlelkek találkozója"

géről" címmel. Ebben szakszerű, szemléletes leírást ad a viseletről, a mozdulatokról, jó szemmel megfigyelve és hangsúlyozva a matyó viselet azon részleteit, amelyek valóban dekorativitását és egyedülálló karakterét adják: „a hosszúrojtú csavarintós kendő színes keretként veszi körül a fejet ... a sátoros kendő mint valami tető, fedi be a fejet ... a szabályosan szedett redőjü szoknya lefelé harangosan kiszélesedik, a járásnál szép hullámjátéka van a szoknya alól felvetődő fodroknak, a kötény alapszíne a fekete, mely mintegy basszusát képezi a sok élénk magasabb hangoknak megfelelő színeknek stb." Mondanivalóját rajzokkal illusztrálja. Gazdag ismeretanyaga és néprajzi megfigyelései szolgáltak alapul Juhász Árpád iparművészeti és festői munkásságának is. Az Asszonyok című rajz batyuval vonuló oldalról ábrázolt nőalakjainak sorát applikációs posztó faldíszen is megismételte, s rokon ezzel az 1912-ben kiállított Templomba menő asszonyok című kép hasonló ritmusú sora is. Jellegzetesek mezőkövesdi viseleteket megjelenítő festett fabábui, melyet 1913-ban kiállításon is bemutatott. Ezeket felesége festette ki, s szintén az ő keze munkáját dicsérik a hímzett faldíszek és selyemhímzések. Közös jellemzőjük, hogy jellegzetes mozdulatok megragadásával varázsolják élővé a viseleteket. A gödöllőiek mellett természetesen más bel- és külföldi művészek is megfordultak Mezőkövesden, hogy alkotásaikhoz témát és ihletet találjanak a matyó népéletben. Az 1920-as évektől mindennapossá válik, hogy művészek hosszabb időt töltenek Mezőkövesden élményszerzés céljából. A korabeli újságok híradásai arról tudósítanak, hogy német, osztrák, finn festőművészek is időztek a matyók között.

325 A magyar képzőművészetben is gyakran feltűnik a népies életképeken a matyóság. Benkhard Ákos Matyó menyecske hétköznapja című képe a Műcsarnok kiállításán is szerepelt 1930-ban. Bíró József Mezőkövesdi asszony című festménye pedig nemzetközi kiállításon ért el sikert. Az 1926. év legjelentékenyebb képzőművészeti alkotásai közé sorolta a Pesti Hírlap Nagy Vilmos Matyó menyecske című képét.

326 A matyó népművészet motívumai és alakjai a század elejétől az iparművészet különböző műfajaiban is elterjedtek, mint a magyaros stílus kedvelt megjelenési formái. A polgári lakáskultúra részeként így váltak kedveltté a faliképek, díszpárnák, terítők, egyéb lakástextilek (hintaszéktakarótól teáskanna-melegítőig) matyó vagy helyesebben matyós díszítményekkel. Az iparművészeti és kézimunka szaklapok, női magazinok segítségével, méretarányos sablonok megrendelésével az iparművészek által tervezett alkotások saját kezűleg is elkészíthetők voltak.

327 Matyó viseletes alakok, a matyó babák mintájára mint porcelán figurák, a „magyaros kerámia" termékei is nagy választékban váltak elérhetővé. Lux Elek a Herendi Porcelángyárnak egész sorozat matyó madonnát tervezett, az igényesebb vásárlóközönség számára. A matyó népviselet jellegzetes sziluettje, mely rendkívül dekoratív és népies ábrázolásra egyértelműen jól alkalmazható volt, mint egyfajta védjegy, vizuális sztereotípia, a közkultúra legkülönbözőbb területein is megjelent a magyaros mondanivaló jelzéseként. Magyar termékek reklámplakátjain szinte mindent reklámoztak néhány felismer324 Juhász Á., 1913. 190-192. 325 Tóth Kálmán újságcikkgyűjteményc, HOM 4680; többek között Hefter Erwin német művészt említi, aki 6 hetet töltött Mezőkövesden, Jobbnál jobb arcképeket festett a matyó népről". Wirtanen finn festőművészt Járossy Gyula gimn. rajztanár kalauzolta, különösen „matyó szobákat festegetett" szívesen. Egy fiatal jugoszláv festőművész úticélja is így hangzott: „tanulmányfestés a híres matyó népről". 326 Mindegyiket közölte az Új Idők című újság is. 327 A Magyar Iparművészet, a Muskátli, az Új Idők, az Asszonyok Lapja stb. számtalan ilyen alkotást közölt és ajánlott.