Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 5. „Vallásos és erkölcsös nép"
választottak, „akiket rossz hír nem környékezett". Rendszeres vallási nevelésükről az egyház gondoskodott. A Mária-lányok nyilvános szereplése a nagy körmenetekre, a Mária-kép templomon kívüli körbevitelére és a búcsúkra vonatkozott. Húsvétkor, az úrnapi körmeneten, a búzaszenteléskor, valamint a templombúcsúkon, vagyis a nagytemplomban Lászlónapkor, a kistemplomban pedig a Jézus szíve búcsún vettek részt, az egri és a szentkúti búcsúra is eljártak, de ez nem volt kötelező. A Mária-lányok száma 12-16 volt, közülük 6 vitte a Mária-házat, 6 a lobogókat, és voltak olyan párok is, akik csak gyertyát tartottak a kezükben singolt kendőben. A Mária-vivőknek és a lobogósoknak erős, termetes lánynak kellett lenniük, fontos volt továbbá, hogy legalább a Mária-vivők egyforma magasak legyenek. A Mária-lányok között bizonyos belső hierarchia is kialakult, a Mária-dajkák úgy igyekeztek ezt békességesen megoldani, hogy körmenetenként cserélték, változtatták a lányok helyét. A legértékesebb hely a Mária-ház vivők közül az első páré volt, őket nevezték „első lányoknak". Sok szülő eleve csak olyan feltétellel öltöztette be a lányát Mária-vivőnek, hogy első legyen. Az egykorú Mária-lányok újabban közös emlékekkel is megörökítették életük e szép szakaszát. Szokássá vált, hogy a lányok a férjhez menő társuknak Mária-szobrot ajándékoznak. Szokássá vált továbbá, hogy emlékfotón örökítették meg magukat. A fényképezkedésre csak csoportosan egy-egy ünnep alkalmával került sor, vagy műteremben „vétették le magukat", főleg ha barátnők együtt voltak. Ezt a divatot csak fokozta a növekvő idegenforgalom, a körmeneteken megjelenő fotósok, filmesek. A Mária-lányok ruhája a helyi népviselethez alkalmazkodó, de fehér színű volt, és díszítése is visszafogottabb. 290 A helyi divat változását azért a maga módján ez is követte. A Mária-lány ruha előállítása rendkívül költséges volt, ezt a szegényebb rétegek nem is engedhették meg maguknak, tehát a drága ruha is egyfajta kiválasztódást jelentett. A Mária-lányok a falu eladósorban lévő lányai között rangos helyet foglaltak el. 291 Bár lányságuk visszafogottabb volt, hiszen szórakozni kevésbé jártak, nem viselkedhettek olyan szabadon, mint kortársaik, a böjtök megtartásában, szorgalomban és vallási buzgóságban is példát kellett mutatniuk, de erényeik és jómódúk miatt feleségnek szívesen választották őket. Ha jó hírük csorbát szenvedett, azt mondták, hogy „sír a Mária", vagy „lángot vet a koszorú a fején". A körmenetekre a Mária-ház, a lobogók és a kereszt díszítése is a Mária-lányok feladata volt, természetesen a Mária-dajka vezetésével. A Mária-ház gondozója és a Mária-lányok összefogója tehát a Mária-dajka volt. Vallásos életű idősebb asszony, általában özvegy, aki aktív egyházi szerepet játszik a templom díszítése mellett a Mária-lányok betanításában és vallásos nevelésében is. A Mária-lányok nyilvános szereplésein, a körmeneteken pedig a lányok sora mellett haladva az ő gondja, hogy minden rendben legyen. Megigazítja a lányok ruháját, vigyáz arra, hogy egyszerre lépjenek, hogy szép sorban menjenek. A nagy melegben homlokukat törli, vízzel itatja őket, ha valamelyik rosszul van, lecseréli. Ő dönti el a lányok sorrendjét a menetben, tehát alakíthatja a belső hierarchiát. Mindezek tekintélyt biztosítanak neki a faluközösség előtt is. A Mária-dajka sötét matyó viseletet hord, jelzésértékű ruhadarabja a fehér fejkendője, melyet a helyi divat szerint sátorosán megkötve visel. A mezőkövesdi Mária-lányok szerepét és rangját a hagyományos közösség életében tehát a külsőségekben is megnyilvánuló matyó vallásosság és a matyóság sajátos ki2 ''" Vö. Herkely K., 1939. 113. és Györffy /., 1956. 70. 2 ' ;| Fügedi M, 1988. 82.
