Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 4. „Ősi matyó népszokás"
meg is osztotta a közvéleményt, és felborzolta a különböző érdekeltségű politikai körök kedélyét. „Ne mutogassanak minket, hírnevünk elég van már, a bajunkon segítsenek inkább" - fogalmazódott meg a Borsod című lapban az öntudatos tiltakozás. 272 Egy kommentár szerint egyenesen kudarccal végződött a budapesti matyó lakodalom: „miliőjük vesztett, esetlen, mutatványos attrakcióvá változtak a főváros emberforgatagának szokatlan környezetében a matyók". 273 A Mezőkövesd és Vidéke is terjedelmes vezércikkben elmélkedik a tanulságokról, sejtetve a funkciójából kiemelt, értelmét vesztett, idegen célokat szolgáló népszokások sorsát: 274 „... ez a felvonulás a vásári komédia benyomását tette. Talán bajosabb ezt megmagyarázni, mint érezni. Ősi viseleteknek és népszokásoknak bemutatásához alkalmak és keretek kellenek. A díszes külsőségekhez szükséges az az illúzió is, hogy ezeket az embereket a lélek hajtotta ide. Megrendelt mutatványok céljaira pedig a falvakban élő ősi eredetiséget nem kívánatos felhasználni. Ezzel a büszkeség szemérmét koptatjuk meg. Ha csak lehet, ne szakítsuk ki népünket a maga életének természetes kereteiből, ne bámészkodjunk rajta azon a módon, ahogy olykor a rézbőrű indiánokon szoktuk. Ne feledjük el, hogy a patak vizének üdesége is csak az árnyas forrásnál élvezhető, s nem ötven kilométerrel odébb, a folyóban. Éppen így báját veszti az a népszokás is, amelyet az élelmesség kiragad megszokott környezetéből, hogy vásári mutatvánnyá tegye." Az 1930-as évek elején, a gazdasági válság hatására tovább nehezedett a matyók élete, s a különböző törekvések ellenére csökkent az idegenforgalom is Mezőkövesden. Ekkor egy bizottság alakult, amely tervezetet dolgozott ki arra nézve, hogy miképpen lehetne az „idegenforgalmat visszavonzani a matyókhoz". 275 Egy figyelemfelkeltő, nagyszabású rendezvényt határoztak el, országra szóló, tömegeket vonzó Matyónap megszervezését. Az ünnepség napja 1932. május 8. volt, a fő védnökséget pedig József Ferenc királyi herceg és Anna királyi hercegasszony vállalták. A főhercegi pár meghívta a Matyónapra a kormányt, a diplomáciai testületet, az országgyűlés két házát is. Az idegenforgalmi irodák nagy reklámhadjáratot szerveztek, s mintegy 3000 vendég látogatott el e napon Mezőkövesdre. A látványosságok csúcsa a gimnázium udvarán - magas belépődíj ellenében - lezajlott népünnepély volt, egy jelképes matyó lakodalommal, „a matyó élet egyik legjellegzetesebb megnyilvánulásával". 276 A Mezőkövesdi Újság tudósítója ilyennek látta a bemutatót: 277 „A jelképes házaspár Márton Mária és Tóth Laczkó Mátyás volt. A násznagy elmondja mondókáját, bevonul kíséretével a menyasszony és a vőlegény, jön a kikérés, meghozzák a menyasszony nyoszolyáját, az örömanyák szívességben egymásra licitálnak, aztán rázendít a zene, s megkezdődik a kavargó színes matyó tánc. Dobbannak a csizmasarkok, repülnek a szoknyák, a legények hujjogatnak, hull a menyasszonytánchoz a pénz, a nézők közül is feljönnek páran a dobogóra, megforgatják a menyasszonyt, s mikor éppen legjobban állna a mulatság, szinte robbanásszerűen lezuhan az eső." A matyó lakodalmast az 1930-as években a Gyöngyösbokréta is programjába iktatta. A kövesdi csoport állandó műsorszámai a Kérő, a Menyasszonytánc és a Menyasz272 Borsod, 1926. júl. 10. és Mezőkövesd és Vidéke, 1926. júl. 12. 273 Reggeli Hírlap, 1926. jún. 21. 274 Mezőkövesd és Vidéke, 1926. júl. 12. 275 Mezőkövesdi Újság, 1932. ápr. 3. 27r ' Tudósítások az eseményről: Idegenforgalmi Tudósító 1932. ápr. 18.; Mezőkövesdi Újság 1932. május 15.; Borsod 1932. május 4. 277 Mezőkövesdi Újság 1932. 20. sz. május 15. 1-2.
