Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 3. „A matyó népművészet nagyasszonya"
pilisi falvakba beköltöző matyó telepesek leszármazottai is bedolgoztak a matyó szövetkezetbe, postán kapták az előnyomott kézimunkát. 243 A Matyó Háziipari Szövetkezet nehéz körülmények között, de talpon maradt a rendszerváltás után is. Belő és külföldre is igyekszenek terjeszkedni üzleti kapcsolataikkal, melyek közül említésre méltó többek között a Malév charterjárataihoz gyártott 10 ezer darab díszdoboz, a The Sándor Karvaly amerikai cégnek készített karácsonyi díszek, topárnak, valamint a Kobunsha japán céggel való egyre inkább virágzó exportkap3. „A MATYÓ NÉPMŰVÉSZET NAGYASSZONYA Kis Jankó Bori néni Kis Jankó Bori, vagyis Gáspár Mártonné született Molnár Borbála alakja és életmüve a matyó népművészet mítoszának sajátos fejezete, a természetes kiválasztódás példája. Élete és művészete a köztudatban egy személyben is reprezentálja a matyó népművészetet, személye szinte intézménnyé vált. Életútja alapjában tipikus mezőkövesdi szegényparaszti sors, melyből azonban részben kiemelte a matyó népművészet híressé válása, amely az egyszerű parasztaszszonyt az egész népművészet megszemélyesítőjévé stilizálta. 245 Bori néni kuzsuvarró, vagyis szűcs családból származik. Már nagyapja is híres szűcsmester volt, aki paraszti sorban, de az igényekhez alkalmazkodva olykor hat legénnyel és a saját fiaival együtt dolgozott. A nagyapa, Nagy János ragadványneve - apró termete miatt - Kis Jankó volt, s e megkülönböztető név öröklődött a had többi tagjára, későbbi generációira is, így vált a híres íróasszony „művésznevévé". Bori néni édesanyja, „öreg" Kis Jankó Bori ( 1854— 1927) szintén jó nevű íróasszony volt. A szücsműhelyben ugyanis a munkákba besegítettek a lányok-asszonyok is, tehát a mesterséget továbbörökítő legények mellett ők is beletanulhattak a mintatervezés, rajzolás, színezés ismereteibe. A szűcshímzés világából merítve rajzolt surcokat, lepedővégeket öreg Kis Jankó Bori, először csak rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, majd egyre szélesebb megrendelőkörnek is. Ebbe a környezetbe született 1876-ban Molnár Borbála, azaz Kis Jankó Bori. A kislány valóban belenőtt és belenevelődött a mintarajzolás és varrás ismereteibe, hiszen a szücsműhelyben nőtt fel. Visszaemlékezések szerint 4-5 éves korában már ő osztotta szét a selymeket a szűcsöknek, megtanulva ezzel a színhasználat, a színharmónia matyó szabályait. Közben „lopkodta a kuzsukról, lepedőkről a mintákat, és kivarrta". Családi emlékek szerint az első matyó rózsát a köténye sarkára varrta ki a kemencesutban elbújva. Kisiskolás korától már komoly segítséget jelentett anyjának, aki húsvét előtt gyakran ki is kérte az iskolából lányát, hogy segítsen a böjti surcok, az új legényöltözetek, korozsmák kivarrásában. Kis Jankó Bori - a többi mezőkövesdi lányhoz hasonlóan - 15 éves korában ment férjhez, vőlegényének maga varrta ki a csipkés jegysurcot. Asszonykorában, egyre híresebbé válva is, a többi matyó asszony életét élte, KissGy., 1978. Fügedi Istvánné elnök szíves közlése. Dajaszászyné Dietz V., 1952. ; Jakab 1, 1969. 79-80.; Molnár L, 1961. 20.
