Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

VI. EGY NÉPCSOPORT REPREZENTATÍV SZEREPBEN -A MATYÓ PÉLDA - a) A reprezentatív népkép elemei - 2. „A páratlan matyó hímzés világcikk lesz"

vitték az ajándékot a lagziba Sajóbábonyban, s ezt terítették a kosárra húsvétkor a görög katolikusok a Bodrogközben. A matyó háziipar termékeinek sikere nyomán azonban megjelenik az árnyoldal is: már az első világháború után elterjed a matyó hímzések hamisítása, idegenben való termeltetése, s ez felveti az eredeti értékek megőrzésének nehézségeit, de a munkabérek és az eladási értékek közötti feszültséget is. A matyó hímzés „hamisításáról" egyre gyakrabban tudósítanak az újságok. A Reggeli Hírlap 1924-ben azt írja: 31 „Mások élelmesebbek, mint mi vagyunk. Lemásolják eredeti modellek alapján a matyó hímzést, amit »Szlovak himzesek« címen bocsájtanak áruba". 1929-ben pedig arról tudósít, hogy „a kövesdi kézimunkát négerekkel utánoztatják és ezekkel a hamisításokkal elárasztják az eddig megszerzett piacot".

2

'

2 A Magyar Jövő 1922-ben írja a következőket: „New Yorkban egy Horváth Ákos nevü magyar a mezőkövesdi nagyöltésű hímzéseket az Amerikába kivándorolt magyar családok lányaival készítteti és mint indián hímzést árusítja."

2

'

3 Az 1930-as években pedig Mezőkövesd inkognitóban címmel arról tudósít egy újságcikk, hogy Marienbad elegáns üdülőhelyén „Egerländer"-nek nevezett hímzéseket árul egy magyar asszony. A mintákat Mezőkövesden vásárolta, Vágújhelyen varrják ki és másolják le. „Itt arany lesz belőle, ott pedig nyomorognak" - állapítja meg.

23 Az 1920-as években már a megszaporodó újságcikkek is tükrözik a matyó kézimunka válságát: „Védelmet a matyóknak. Megmentik a matyó népművészetet. Ki rontotta meg a matyó hímzést? A matyó hímzés védelme." A matyó kézimunkák védelme érdekében dolgozták ki a védj egyeztetés tervezetét 1924-ben, melyben a matyó parasztság és értelmiség képviselői mellett a megye politikai, közéleti elitje, sőt a néprajztudomány is képviseltette magát. „Borsod megyében mozgalom indult meg, hogy az eltérült matyó népet visszavezessék öseredeti ízléséhez" - írta a Reggeli Hírlap 1924 áprilisában. A Borsod egyik 1924 novemberi száma ezt így adja elő:

233 „Az az üzérkedés, mely a mezőkövesdi hímzéssel folyik s annak népművészeti értékét mindjobban és jobban aláássa, arra indította a község vezetőségét, hogy a mezőkövesdi kézimunkát védjegyeztesse s mezőkövesdi hímzés címén csak itt készült s valóban értékes munkák kerülhessenek forgalomba. A község elöljárósága már megkapta az utasítást a védjegyző bizottság megalakítására. Ez a bizottság lesz hivatott arra, hogy a hímzéseket megbírálja s az arra érdemeseket védjeggyel lássa el. Mezőkövesdi hímzés címén tehát ezentúl csak olyan hímzések kerülhetnek forgalomba, melyek a bizottság védjegyével el vannak látva. A bizottságot szombaton alakította meg a képviselőtestület. A bizottság elnöke Zsóry Lajos főszolgabíró, tagjai: Kiszely Pál dr. főjegyző, Gaál István főkántor, Bayer Róbert főgimnáziumi igazgató, Barczi József bíró, Zsóry Lajosné, Bayer Róbertné, dr. Kiszely Pálné, Gáspár Mátyásné Kis Jankó Borbála, Vámos Gáspárné Rakamazi Erzsébet." A védj egyeztetést azonban az érintettek szinte teljes köre elutasította - nem utolsósorban arra hivatkozva, hogy az csökkentené a helyi munkalehetőségeket -, így minden maradt a régiben. 231 Reggeli Hírlap 1924. dec. 7. 212 Reggeli Hírlap 1929. nov. 1. 2

" Magyar Jövő 1922. 234 Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye HOM NA 4680. 215 Borsod, 1924. nov. 15. A mezőkövesdi hímzés védelme.