Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

IV. AZ ARISZTOKRÁCIA SZEREPE A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSÉBEN

következőket hangsúlyozta:

1

'

1 „A háziipar régóta kiváló érdeklődésemet keltette fel és ezen érdeklődésem annál inkább fokozódott, mennél több alkalmam nyílott annak fontosságát felismerhetni, nemcsak a művészet- és ízlésnek benne rejlő gazdag kincseinél fogva, hanem tekintve kulturális és gazdasági jelentőségét is." A háziipart pártoló mozgalomnak nemcsak szociális és gazdasági jelentőségét hangsúlyozta, hanem kiemelte annak nemzeti jellegét is, sőt egyenesen nemzeti munkának nevezte e tevékenységet: „Amidőn a népnek munka által keresetet juttatunk, ... remélhetjük, hogy sikerül sokakat megtartanunk a hazai rögnek, akik megélhetésüket ma kénytelenek az édes hazán kívül keresni. így válik tehát a háziipar egyúttal a nemzeti munkává." Közismert az is, hogy Izabella főhercegasszonynak milyen kiemelkedő szerepe volt a matyó népművészet propagálásában és milyen példaértékű kezdeményezéseket, akciókat tett a matyó népművészet, a matyó kézimunka kereskedelmi és idegenforgalmi hasznosítása érdekében.'

32 1911-ben az arisztokrácia legrangosabb farsangi eseményén, az Operabálon az ő kezdeményezésére mutattak be matyó lakodalmat, és ezzel a magyar arisztokrácia tulajdonképpen a maga szférájába emelte a népi kultúra kiválasztott értékeit."

3 A matyó lakodalmas játékot ugyanis „a matyók háziiparának terjesztése okából" mezőkövesdi matyók által népviseletbe öltöztetett és instruált arisztokrata szereplők adták elő. A romantikus, szórakoztató és újszerű társadalmi eseményen túl ez a kezdeményezés egy nagy visszhangot kiváltó állásfoglalás is volt a nemzeti kultúrába emelendő népi kultúra morális, szociális és anyagi támogatására. Izabella ezt követő többszöri látogatása Mezőkövesden, az erről szóló sajtótudósítások, a matyóságról készített fényképfelvételeinek közzététele a Vasárnapi Újságban mind jelentős mértékben hozzájárultak a matyó népművészet felértékelődéséhez és hírnevének növekedéséhez. Kalotaszeg után a 20. század elején más néprajzi tájegységek, népcsoportok háziiparának és hagyományainak támogatásában és népszerűsítésében is jelentős szerepet játszottak a magyar arisztokrácia képviselői. Ács Lipót írja

134 a sárközi népművészet háziipari propagálására irányuló kezdeményezéseiről visszaemlékezve, hogy az 1903-ban Ocsényben létesített háziipari munkatelep létesítésében gróf Apponyi Sándorné szül. Eszterházy Alexandrienne grófné és az akkori alispán neje, Dőry Pálné támogatták hathatósan, így Apponyi grófné ösztönzésére Rómában lakó sógornője, Borghese hercegnő igen sok rojtozott nagy sálkendőt (echarpé) rendelt nála. A Kéve Nemzeti Szalonban rendezett sárközi kiállításról tudósítják, hogy „Az egész sárközi szobát, bútoraival és kiállított tárgyaival együtt Andrássy Gyula gróf, volt belügyminiszter vásárolta meg..." tiszadobi kastélyába (1911).'

35 A tragikus sorsú Rudolf trónörökös szerepe külön figyelmet érdemel az arisztokrácia nép iránti érdeklődésében.

lj6 Rudolf trónörökös volt az „eszmei atyja" annak a nagyszabású szakírói és kiadói vállalkozásnak, a tizenöt kötetes Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című műnek, amely arra vállalkozott, hogy megkísérelje az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődő birodalmi hazafiság kialakítását. Rudolf körül rangos művészekből, tudósokból, írókból álló munkacsoport szerveződött e vállalkozásra 111 Magyar Iparművészet 1909. 66-67. 132 Fügedi M, 1997. 17-18. Fügedi M., 1989. 134 Ács L„ é. n. EA 5629. idézi Fejőz Z, 1991. 148. 135 Szilágyi M, 1980. 17. "

(

'KósaL., 1984.