Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 3. „A magyar ornamentika tündérföldje" A sárközi népművészet felfedezése

szánt a Tulipános láda című festményének. A „magyar stílben készült csendéletet" mintegy ars poétikának szánta a művész, mint azt a leveleiben megfogalmazott gondolatai is tükrözik. „Magyar piktor magyar képeket fessen" - írja 1910-ben Lázár Bélának.

108 „A tulipános láda a szimbólum" - szögezi le a továbbiakban. Képének témája valóban egy jellegzetes dunántúli festett láda, amelynek tetejére két bokályban dús és színes virágcsokrot állított, melyek nagyszerűen „rímelnek" a láda festett virágaival. Középen pedig egy tányérba állítva egy menyecskeviseletbe öltöztetett babát festett... A képet, mint új, nemzeti művészi törekvéseinek hírmondóját Párizsból küldte az 1910-es Tavaszi Tárlatra, s a címe ekkor még a súlyosabb mondanivalójú Magyar csendélet volt. A sárközi népviselet később is több festőt megihletett, hiszen a népi életképek és portrék keresett és kedvelt műfajai voltak a század első felének. Áldor János az 1920-as években több sárközi menyecskeportréval is jelentkezett a Műcsarnok tárlatain.

109 Nagy Zsigmond Menyecskeportréja még a Tolnai Világlapja címlapján is megjelent.

110 Gábor Móric festőművész pedig az őcsényi Gyöngyösbokréta csoport „sztárjának", Szilágyi Erzsébetnek képét festette meg 1931-ben egy párizsi tárlatra. „Kendőzetlen szépségéről", a „festőién szép és értékes öltözetéről" még a külföldi lapok is elragadtatva írtak."

1 A sárközi népművészet sajátosságainak és értékeinek kiemelése saját rendszeréből és beillesztése egy falusi hagyományelemekből felépített nemzeti kulturális modell rendszerébe tehát több szálon történt. Szellemi, ideológiai mozgalmak, a hivatalos kultúrpolitika, de gazdasági és szociális megfontolások is szerepet játszottak a dél-dunántúli Sárköz népi kultúrájának ismertté válásában és értelmezésében. Természetesen mindez visszahatott Sárköz népének önképére és önértékelésére is. Ezt az öntudatot fogalmazza meg a Tolna-megyei Újság 1941-ben: „A sárközi hímzést és szőttest ne csak kiállítási tárgynak tekintsük, hanem nemzeti értéknek, hiszen a müvészkedő magyar lélek szól azokból minden magyar lélekhez."

112 101i Idézi Farkas Z, 1957. 51. A festményt közölte a Pesti Napló is a Nemzeti Szalon kiállítása alkalmával, 1928. február 26. 109 Vö. Tolnai Világlapja 1931. május 6., Új Idők 1926. november 14., Pesti Napló 1928. március 18. ""Tolnai Világlapja, 1931. 111 Flórián M, 1989. 215. 112 Tolnamegyei Újság 1941. június 7.