Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 2. „A magyar falvak királynője" A matyó népművészet „felfedezése"
A továbbiakban olyan jellemvonásokat említ, amelyek később is visszavisszatérnek a matyóság-képben. A viseletet egyenesen „rikítónak" nevezi Kandra, magát a matyóságot azonban mindenekelőtt szorgalmával jellemzi, „legdolgosabbnak" tartva. A „faji jelleg" tekintetében is megfogalmazódnak már itt a 20. században általánossá váló kiemelt jellemvonások: „Mindegyiktől elüt a matyó az ő kiülő pofacsontjával, apró szemeivel és tagbaszakadt természetével", mindezt más helyütt egyenesen a „mezőkövesdi tatárként" nevezi meg. A „magyaros styl" arculatának kialakításakor Huszka József is foglalkozott már a matyókkal, kiemelve, hogy „ez a nagyon is keleties ízlés alighanem tatár eredetükben gyökerezik". 56 Együtt vannak tehát a matyó népcsoport későbbi reprezentatív szerepének elemei: a másokétól eltérő, színes, tarka, ezért „keletiesnek", „ősinek" titulált viselet, valamint a jellegzetes antropológiai sajátosságok, amelyek szintén keleties, tatáros értelmezést kaptak, végül pedig a magyar parasztság értékeit reprezentáló tulajdonságok, a szorgalom, nagy munkabírás és a tisztelettudás. Hogy a matyóságban már felfedezésekor is a magyar nép tipikus megjelenítőjét keresték és találták meg, azt két jellegzetes példa is illusztrálja: Munkácsy Mihály, a századvég ünnepelt festője, a nemzeti festészet kiemelkedő alakja a Honfoglalás című nagy művéhez keresvén „tipikusan magyar köznépi alakokat", Schabinszky László miskolci fotóssal 1891 októberében maga is járt Mezőkövesden, 57 mikor is „Kövesdről és Tardról számos igazi matyó alak rendeltetett be, s az előre berendelt alakok nagy számmal fényképeztettek le.". A helyi hagyományok szerint végül egy tardi menyecske arcvonásai kerültek fel a nagy mű egyik mellékalakjára. Istvánffy Gyula szerint „Árpád nejének alakjához Tuskó Hajdú Julcsa tardi matyó asszony szolgált modellül". 58 Munkácsynak azonban még korábbi élményei is voltak a matyók népművészetéről, hiszen nevelőatyjától, Rock Antal mezőkeresztesi földbirtokostól 1884ben egy teljes matyó öltözetet kapott emlékül. A Borsod c. Miskolcon kiadott újság tudósítása szerint 59 az öltözet készítője Korstenszky Sándor mezőkövesdi szabó volt, s az öltözet „hű eredetiséggel tünteti fel a Mező-kövesd és vidéke népviseletét, másrészt olyan páratlan művészettel van összeállítva, hogy szakértő és laikus gyönyörrel legelteti rajta szemét." Kovách Aladár század eleji újságcikke pedig arról tudósít, 60 hogy Csók István festőművésszel és Auerbach Lipót szekszárdi rajztanárral azért keresték fel a Sárközben dolgozó matyó summásokat, hogy munkájukhoz olyan élményt találjanak, amely „csak legparányibb magyar is arcon, termeten, ruházaton, bent a szívben, bent a lélekben." Egy matyó summásasszonyban mindezt együtt vélték felfedezni: „Megjelenésén, mozdulatain az igazi magyar nőt jellemző báj, kellem, s tiszteletet parancsoló méltóság látszott, ami csak vele született fajbéli tulajdonság... ilyen lehetett hajdan a magyar fejedelemaszszony Emőse." A századvég magyar népképébe jól beleillő vonások keltették fel tehát a matyók népi kultúrája iránt az érdeklődést, s ebben a „kiválasztódási folyamatban" a millennium rendezvénysorozata hozott döntő fordulatot. Az 1885-ös háziipari kiállítás sikere a frissen megalakult Magyar Néprajzi Társaság millenniumi koncepcióját is befolyásolta „egy nagyarányú országos ethnográphiai kiállítás" megvalósítására. A néprajzi falunak neve56 Huszka J., 1888.4. 57 Borsod-Miskolczi Értesítő XXV. 1891. 43. sz. 2-3. 58 Istvánffy Gy, 1896. 5 ' J Borsod, 1884. m Szilágyi M., 1982.70.
