Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

II. A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSE ÉS FELÉRTÉKELŐDÉSE A SZÁZADFORDULÓN

formát adjon.

12 A népművészetben ugyanis a művészet újraértelmezésének, megújításának lehetőségét látták és találták meg, azt a harmóniát, amelyben a művészet az élettel válik egyenlővé. Ennek alapján, ilyen szellemben kívántak nemzeti művészetet teremteni. A népművészeten alapuló nemzeti művészet eszméjét propagálják: „a népművészet éltető talaját, elevenítő kútforrását képezi minden leendő magyar művészetnek" - fogalmazza meg Körösfői.

13 Az „önálló, nemzeti jellegű iparművészet" szinte állandó szókapcsolata volt a kor művészi irodalmának. Ennek forrásául választották a népművészetet, s a népi motívumkincset ötvözve a szecesszió formaelemeivel, egy jellegzetes gödöllői stílus alapjává tették. A hivatalos kultúrpolitika, mivel maga is a nemzeti karakter érvényesítését szorgalmazta, jelentős támogatásban részesítette a gödöllőieket, s megrendelésekkel látta el őket. Koronghi Lippich Elek, a kultúrpolitika egyik vezető személyisége, maga is közel állt Kőrösfőihez, így fogalmazta meg a korszerű művészetről vallott nézetét:

14 „Emlékezetbe akarom idézni, hogy megvan még a nép, kihez egykor lebocsátkoztak a poéták, s eredményül láthatjuk az újjászületett, örökéletű magyar költészetet, és amelyhez ha lebocsátkoznak művészeink, bizonyára ki fog fejlődni e találkozásból a magyar művészet, hogy aztán éreztesse nemesítő hatását a magyar munka összességével." A népművészet a gödöllőiek számára erkölcsi példa, tiszta forrás. „Népművészetszemléletük esztétikai tartalmú, ahistorikus, ún. ornamentális népszemléleten alapul" állapítja meg Bellák Gábor.

1 Morális elveken nyugvó esztétikájuk alappillére tehát, hogy a művészet megújulása és kiteljesedése a népművészeti példa beépítésével érhető el. 1913-ban Körösföiígy fogalmazta ezt meg:

1

' „... az emberi élet nem lehet el művészet nélkül. S ha veszni indul annak valamelyik előbbi formája, akármilyen küzdelem és erőfeszítés árán, de teremt magának újabb, a jelennek megfelelőbb formát. S itt aztán, mint igazi nagy tanítómesterünkhöz, úgy fordulhatunk mi a népművészethez." „Mi az oka, hogy oly nagyon kezdjük megbecsülni, csodálni és szeretni a népművészetet? - teszi fel a kérdést Körösfői. Két dolog az, amely az általunk népművészetnek ismert valaminek különös értéket kölcsönöz, s azt előttünk oly becsessé teszi. Az első, hogy néhány főbenjáró művészi elvnek jelenleg legharmonikusabb, legtisztább típusa, képviselője, hirdetője. A második, hogy gerincében lényegében, határozott nemzeti, faji jelleggel, zamattal bír. Az elsőért azért kapaszkodunk oly kétségbeesetten, mert éppen a legmodernebb szociális átalakulások egyelőre megfosztották az éltető művészi törvények életünkben való értékesítésétől - az igazi népművészet pedig éppen ezen művészi élettörvények egyszerű, tiszta eredménye, viruló tanúbizonysága." A gödöllőiek eszmevilágában tehát a népélet és a népművészet önmagán túlmutató helyet kapott. A népet és a művészetet azonban nem történeti-társadalmi aspektusból tartották fontosnak és tanulságosnak, hanem erkölcsi-esztétikai példaként állították maguk elé. Céljuk a népművészet és a népi életmód általuk elképzelt ideális szépségének, harmóniájának érzékeltetése, a „teljes élet" szimbólumává emelése. A gödöllőiek szerepe sajátos, ugyanakkor felemás is a magyar népművészet felfedezésében. A népi forrásból nyert ihletet, a formai, szerkezeti és szemléleti tanulságokat azonban nem tudták igazán összekötni a modern művészet tartalmi és formai probléma12 Vö. Keserű K., 1977. 6. 13 Körösfői Khesch A., 1909. 14 Koronghi Lippich E., 1903. 247. 15 Bellák G., 1986. 24. " Körösfői Kriesch A.. 1913.