Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
II. A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSE ÉS FELÉRTÉKELŐDÉSE A SZÁZADFORDULÓN
II. A NÉPMŰVÉSZET FELFEDEZÉSE ÉS FELÉRTÉKELŐDÉSE A SZÁZADFORDULÓN A „népművészetnek" nevezett díszes paraszti tárgyi világ és kézműves alkotótevékenység felfedezése, közismertté válása a 19. század második felében meginduló, Európa-szerte is ható összetett társadalmi folyamat következménye. A népművészet - ekkor még sokféle más fogalommal megnevezve - szinte egy időben kerül több szellemi áramlat és mozgalom fókuszába. Több népművészet-szemlélet élt tehát szinte párhuzamosan, de nem szemben egymással, hanem sokszor átfedve egymás értelmezési tartományait. 1 Ezen értelmezési tartományoknak vélhető a háziipar, az iparművészet, a nemzeti művészet, a „modern" művészet, a nemzeti identitás, és a bontakozó fiatal tudomány, az etnográfia is. Ezt a sokoldalú és sokszempontú érdeklődést és megközelítést fogalmazta meg találóan a magyar néprajzi muzeológia korabeli kiemelkedő egyénisége, Jankó János híressé vált megállapításában: „Hazánkban a néprajz szülei az iparművészet és háziipar voltak". A népművészet iránti érdeklődés tartalmi lényegének ez a megfogalmazása kifejezi, hogy az önálló tudományos diszciplínává és múzeumi szakággá éppen ekkortájt fejlődő etnográfia előtt és helyett a képző- és iparművészeti mozgalmak hangadó személyiségei - müvészetteoretikusok és alkotóművészek - „fedezték fel" a nép - azaz: a használati és dísztárgyakat létrehozó parasztok, falusi-kisvárosi szakiparosok - esztétikai érvényű tevékenységét, s mutattak rá lelkes örömmel e népi müvészkedés magyar őstörténeti távlataira, ezzel együtt a nemzet önbecsülését erősítő páratlan értékeire. Másrészt kifejezi azt is, hogy az éppen felfedezett, de már ekkorra a múltba-félmúltba tűnt paraszti müvészkedés átgondolt újjászervezésétől, irányításától, hazai és nemzetközi piacokra segítésétől: a háziipar állami támogatásától nemcsak pusztuló nemzeti kincsek megmentését, hanem a birtoktalan s munka nélküli paraszti rétegek szociális gondjainak enyhítését is remélték a kortársak." A magyar népművészet felfedezése tehát azt jelentette, hogy a feltárt értékek integrálását igényelte a „nemzeti" gazdaság, ugyanakkor a „nemzeti" kultúra, a művészet és a tudományosság is, de az jelentősen befolyásolta a nemzetkép, magyarságkép, azaz a nemzeti identitás alakulását is. A 19. sz. közepén a világkiállításokkal indult meg az a folyamat, amelyben a falusi kultúra jeles tárgyai kikerültek saját, természetes környezetükből s a nemzeti ipar reprezentánsaivá váltak. Nemzetközi seregszemlék, világkiállítások nemzeti pavilonjaiban a nemzeti kultúrát, a nemzeti sajátosságokat képviselték. ' Ezzel párhuzamosan az új tudományos diszciplínák megjelenése is segített a népi kultúra felé forduló érdeklődés erősítésében és társadalmasításában. A korszak különböző ipari-háziipari kiállításai során ismertté vált tárgyak az új tudományokba besorolva múzeumi gyűjtemények anyagává váltak, s ezáltal társadalmi megbecsültséget nyertek, új értékrendbe illeszkedtek be. Természetes, hogy ezzel egyidejűleg a népi használatból 1 Vö. Bellák G., 1986. és Hofer T., 1989. 2 Vö. Szilágyi M, 1998. 55. 1 Vö. KreszM., 1968.
