Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

Abaújvár. In the Hungarian find material this is a unique object. It was made at the end of the 12th century. Its inscription says: 'Sigillu Lazari Iudicis' (stamp of judge Lázár). Before the spread of the summoning letters judges cited people to the court by means of such brands. W. M. 49. BRONZTÁL 13- század Lelőhely >: Hejőkeresztúr- Vizekköze Méret: m: 4,5 cm, átmérő: 30 cm. Leltározallan A lelőhely Ilejőkeresztúrtól D-re, mintegy 700 m-re helyezkedik el. A területen az M30-as autópálya építését megelőző leletmentési munkálatok során végeztünk ásatást. A feltárás nyomán 112 objektum és két sír került elő. Az objektumok - földbe ásott, földfelszíni házak, szabadon álló kemencék, gödrök, árkok, kút - kivétel nélkül az Árpád-kor különböző időszakaiból származnak. A település késő Árpád-kori korszaka leletekben rendkívül gazdag, ami valószínűvé teszi, hogy a települést váratlan támadás érte, amely elől a lakosság javait hátrahagyva elmenekült. Ezt bizonyítja az Árpád-kori faluásatásokon merőben szokatlan, a településen belül talált, azzal azonos korú két sír, valamint a több objektumból előkerülő emberi maradványok nagy száma is. Valószínű, hogy ezt a váratlan támadást a muhi csatával azonosítjuk, amely ezen a területen zajlott le. A vastag bronzlemezből préselt, lapos, nagyméretű, csaknem teljesen ép bronztál az egykori járószintről került elő. Vízszintesen kihajló pereme néhol betöredezett, deformálódott. Kívül erős égésnyomokat, belül pedig szenesanyag maradványait fedeztük fel rajta. A hasonló, igen gyakran vésett ábrázolásokkal díszített, egy múlt századi tévedés folytán „Hanza-tál"-nak nevezett tálak eredete, rendeltetése, keletkezési ideje már régóta foglalkoztatja a kutatást. A keresztény erkölcs szempontjából igen fontos erényeket és bűnöket, ó- és újszövetségi történeteket, ritkábban az antik mitológia egyes részleteit ábrázoló tálakat a 12. század elején a Rajna-vidéki gazdag érclelőhelyek közelében elhelyezkedő kolostorok ötvösműhelyeiben kezdték el készíteni. A tudós szerzetesek irányításával készült tálak ábráit és feliratait a leggondosabb munkával dolgozták ki, ezeket azonban igen hamar széles körben másolni kezdték. A másolások folytán az ábrák gyakran elnagyoltakká, a szavak pedig értelmetlen betűsorokká torzultak. A tálak egy részéről feltehető, hogy a középkori templomok felszereléséhez tartoztak, a liturgiái előírásoknak megfelelően a mise közbeni kézmosásnál, párosával használták őket. Más csoportjukról azonban, különösen azokról, amelyeket városi, vagy falusi környezetben, házak omladékai között találták meg valószínűsíthető, hogy világi célokra, háztartási, esetleg asztali edényként szolgáltak. A mi tálunkban előkerült szerves anyag, valamely étel maradványa pedig teljesen egyértelművé teszi ezt. A kereskedelmi úton Magyarországra került tálak nagy értéket képviselhettek ebben a korban. Ezt az is bizonyítja, hog}' Tiszaörvényen találtak egy, a miénkhez igen hasonló tálat, amelyet ezüst ékszerekkel, ékkövekkel együtt rejtettek el a tatárjárás alatt. Irodalom: Lovag 1979BRONZE DISH This dish made out of a bronze plate was found near Hejőkeresztúr, in an Árpád Age settlement. Similar dishes were used in Mediaeval churches for washing hands during the service. Judging from the organic remains found in this dish, it could be used as a tableware. W M 50. CSERÉPKANCSÓK 14. század eleje Lelőhely: Mezőnyárád, Kossuth u. 271a. Méret: m: 24,3 cm, szájátmérő: 15,5 cm, fenékátmérő: 9,5 cm; m: 24,3 cm, szájátmérő: 14,5 cm, fenékátmérő: 10 cm. Ltsz. 83-17.1-2. A lelőhely a mai Mezőnyárád belterületén, a középkori Nyárád falu templomának közelében helyezkedik el. Az első leletekre kerti művelés közben bukkantak rá, Ezt követően rövid leletmentő, hitelesítő ásatást végeztünk, amelynek során egy favázas paticsfalú épület romjai alatt 15 ép, vagy csak a föld által összenyomott edényt, valamint 20 vastárgyat, sarlókat, késeket, szekérvasalásokat, lószerszámokat találtunk. Az edényeket rendeltetésük szerint két jól elkülöníthető csoportra oszthatjuk, nagyobb számban asztali, kisebb számban háztartási edények kerültek elő. A hét kancsóból és egy pohárból álló asztali edények csoportja lábbal hajtott, gyorsan forgó korongon, gondosan előkészített, finoman iszapolt, szűrt agyagból készült. A kancsók közül kettő anyagát, formáját és díszítésmódját tekintve egyaránt különleges. A szürkésfehér agyagból készült, karcsú testű, hangsúlyozottan széles szájú,