Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

kiállítás, amely részint a múzeumi törzsgyűjteményre, nagyobbrészt pedig a Petrógyűjteményre épülve átfogó képet szolgáltatott a magyar nemzeti festészet egészéről a 18. század elejétől az 1940-es évek végéig. Olyan kiállítás jött létre, amely valamennyi neves alkotó művét felsorakoztatta. Több esetben egy-egy művész munkásságának főbb korszakait is érzékeltetni lehetett nagyobb számú festmény bemutatásával (Gulácsy Lajos, Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar). A Herman Ottó Múzeum ősi épületének földszintjén, a nyugati traktusban a szükséges átalakítások elvégzése után 1981-ben „A természet három országa" címmel állandó természettudományi kiállítás nyílt. Az épület keleti szárnyán kialakított nagyterem az időszaki kiállítások helyszínévé vált. Egy teremben pedig lehetőség adódott egy előadóterem kialakítására a múzeumba látogató diákok oktatása érdekében. Az 1980-as években újból nagy lendületet vett a megyei múzeumi szervezet bővítése. Ez év közepén már 23 intézménye volt a múzeumnak. Ennek az volt az oka, hogy múzeumi közgyűjteményt csak a megyei tanács tarthatott fenn. Ebben az időszakban biztosítottak voltak a műemlékek felújításának lehetőségei is, s a felújított épületek hasznosításának egyik alternatíváját múzeumok létesítésében látták a megye vezetői. Az újonnan létrejött múzeumok közül csak néhány rendelkezett saját gyűjteménnyel. Főként azok, amelyek magángyűjteményből alakultak ki, vagy pedig amelyeknél a létesítést megelőzően már intenzív gyűjtőmunka folyt. A gyűjtemények nélküli múzeumok kiállítási tárgyait a Herman Ottó Múzeum szakemberei gyűjtötték össze, és ők végezték a kiállítások szakmai-technikai kivitelezését is. A központi épület birtokbavételével és a múzeumi szervezet bővülésével párhuzamosan, folyamatosan növekedett a Herman Ottó Múzeum költségvetése és az alkalmazotti létszám is. 1973-1990 között az alkalmazotti létszám 19 főről 186 főre növekedett (az 1980-as évek végén az alkalmazottak közül 60-80 fő nyugdíjas és részmunkaidős volt). 1973-1979 között a muzeológusuk száma 7 főről 38 főre változott. Amíg 1973-ban minden muzeológus a Herman Ottó Múzeumban dolgozott, addig 1989-ben csak 27. Érdekes következtetések levonására alkalmas a szakalkalmazotti gárda számának és alkalmazási helyének vizsgálata. 1973-ban 4 szakalkalmazottja volt a megyei múzeumi szervezetnek, s valamennyien a Herman Ottó Múzeum munkatársai voltak. 1989-re 24 főre növekedett a létszámuk, azonban közülük mindössze hárman kerültek vidéki intézménybe. A költségvetés folyamatos növekedése ellenére az 1980-as évek második felétől egyre súlyosbodott a múzeum anyagi helyzete. Ennek nem az infláció volt az oka, hanem a költség-