Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

lentős szakalkalmazotti létszám lehetővé tette a szakgyűjteményekre épülő tudományos osztályok kialakítását (régészeti, történeti, néprajzi, képzőművészeti). A közönségfogadást és -kiszolgálást a közművelődési osztály végezte. Létrejött a műtárgyvédelmi és kiállításrendező csoport is, s így szinte minden személyi feltétel adott volt a korszerű szakmai munka végzésére. Az 1973—74-ben kialakított múzeumi struktúra lényegében 1990-ig változatlan maradt. Csak 1979-ben bővült eg)' részleggel, a természettudományi osztállyal, miután egy ökológus, majd eg)

; mineralógus szakember került a múzeumba. Az új szakembergárda régészeinek, történészeinek és etnográfusainak sikeres első bemutatkozását az 1974 őszén megnyílt „Ember és munka" című állandó kiállítás jelentette. A Herman Ottó Múzeum ősi épületének emeletén 7 nag)

7 teremben és a hozzájuk kapcsolódó közlekedőkben az őskortól az 1970-es évekig kísérhette figyelemmel a látogató a munkaeszközök készítésének fejlődését, és a termelés során előállított produktumokat. A földszinten, az épület leghangulatosabb, legősibb részében néhány hónapig tartó időszakos kiállítások készültek, újabb és újabb bemutatkozási lehetőséget teremtve a nagyközönség előtt. Az állandó kiállítás előtt néhány hónappal került megrendezésre a „Szlovákia népművészete" című tárlat, majd ezt követően 1975-ben a „Borsod vegyipara", „Elefántcsont- és puszpángfaragások", „Habán kerámia"; 1976-ban „Görög kereskedők Miskolcon"; 1977-ben „Szertartás és társadalom", „Az ember származása", „Rovarvilág a Kárpátoktól a Pirinig" és a „Lengyel népművészet" című kiállítás. A képzőművészeti osztály munkatársainak az 1975-ben múzeumhoz került Kossuth utca 12. szám alatti épület, a Miskolci Galéria kiállítótermei nyújtottak lehetőséget a bemutatkozásra. 1974-ben a Herman Ottó Múzeumba került a fiatalon elhunyt kiváló grafikusművész, Kondor Béla 170 műve és több személyes használati tárgya. A galéria földszintjén ezek felhasználásával nyílt meg a Kondor Béla emlékszoba. Az emeleti kiállítótermekben elsősorban gyűjteményes, életmű-kiállítások kaptak helyet. így többek között 1977ben és 1978-ban Ficzere László és Mokri Mészáros Dezső emlékkiállítása. Ez a tér nyújtott lehetőséget az Országos Grafikai Biennálék és a Téli Tárlatok megrendezésére is. A Herman Ottó Múzeum 1973 után bekövetkezett fejlődése leginkább a gyűjteménygyarapító és tudományos feldolgozó tevékenységben mérhető. Az egyes szakágak munkatársai ekkor még középtávú 5 éves terv alapján végezték munkájukat. A régészeti osztály legfontosabb feladata az ispánsági központok és nemzetségfői székhelyek kutatása volt. Gádor Judit 1975-80 között az abaújvári földvár feltárásával foglalkozott, 1979-ben kezdte el ásatásait Sály-Latorban a Lator-hegyi nemzetségfői földvárban. Hellebrandt Magdolna 1979-ig