Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

151. MANCSOZÓBOTOK Szentistván, 19. század harmadik harmada Méret: h: 40 cm, átmérő: 4,5 cm. Ltsz. 53.U87.1. Szentistván, 19- század harmadik harmada Méret: h: 42,5 cm, átmérő: 3,5 cm. Ltsz. 53.1556.3. Mezőkövesd, 19. század harmadik harmada Méret: h: 41 cm, átmérő: 5 cm. Ltsz. 53-1553.1. Szentistván, 19. század harmadik harmada Mérel: h: 33 cm, átmérő: 3,5 cm. Ltsz. 53-1556.1. A mancsozás nevű játék és szabályai már mindkét gyűjtőhelyen feledésbe merültek. Az egykori társas szórakozás emlékét az egyik játékeszköz: a gyönyörűen faragott ütő tartotta fenn. Az öregek úgy emlékeznek, hogy elsősorban nagylányok, fiatal menyecskék játszottak velük: öklömnyi fagolyót ütögettek segítségükkel egymásnak. A rugalmas, és nem túl nehéz keményfából készített ütőknek olykor még a fogószára is díszített. Az ornamentikában és a díszítőtechnikában szembetűnő stílusbeli egységet mutatnak a Szentistvánról származó példányok. A szalagszerű egységekre osztott, dúsan indázó növényi díszítmények finoman karcoltak és választóvízzel, pörköléssel hímezettek. Ez a famegmunkálási mód - Lajos Árpád kutatása szerint - a dél-bükki Hór patak völgyének nagy hagyományú falvaiból - elsősorban Cserépfaluból származó munkákra jellemző. Az itt készült guzsalyszárakon is azonos stílusú ornamentika figyelhető meg. Lehet, hogy a fában szegény Szentistván legényei itt rendelték meg a választottjuknak szánt faragott ajándékot. Merthogy leányoknak szánt szerelmi ajándéktárgyról van szó, azt mutatja nemcsak a dúsgazdag virágos-szíves díszítmény, de a tükörbetét (vö. 4. sz. szentistváni darabot), illetve az ajándékozó nevének felírása is. A 2. sz. szentistváni mancsozóbot körbefutó felirata: ARANYOSI ISTVÁN. A 3. sz, ékrovásos technikával vésett, ólmozott szegélyezést! tárgy díszítésmódja eltérő stílusról, más fafaragó hagyományokról tanúskodik, amely a mezőkövesdiek sajátja. Valamennyi bemutatott ütőfa felső vége ki van vájva, s e csappal lezárt üvegben sörét található. Játék közben, ütéskor a mancsozófa így csörgő hangot adott. Irodalom: Lajos 1976. 108-116. GAME CLUBS Old games and their rules have been almost forgotten among the members of Matyó community. A relic of the former social fun is a game tool: a club with a beautiful carved decoration. According to the old people it were mainly girls and young women who played with them. They were pushing with such clubs fist-large balls to each other. Clubs were made in the villages of the Hór valley in the South Bükk region, mainly in Cserépfalva, on the order of the Matyó boys, who presented the clubs to their choice. K. E. 152. STRÓBL ALAJOS (1856-1926) ANYÁNK 1884. Bronz, 30 cm. jelzés: Stróbl A. 1884. Ltsz. P. 77.425Stróbl Alajos a századforduló legjelentősebb magyar szobrásza. Bécsben tanult Tilgner Viktornál. Fiatal kori önarcképe egyenrangú érték a korabeli francia szobrászat teljesítményeivel. Akadémikus felfogású Perseus című márványszobrán már a szecesszió jegyei is feltűnnek. Első nagy

7 munkái a budapesti Operaházat díszítő fülkeszobrok, melyek Lisztéi és Erkelt ábrázolják. Számos köztéri szobrot készített. Ezek közül a legismertebbek a Halászbástyán álló Szent István-, valamint a Jókai-emlékmű. Kiemelkedő értékű alkotása a városligeti Vajdahunyad épületcsoport udvarán lévő Károlyi-szobor. Számos kompozíciója, arcmáa, kisplasztikája alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy Stróbl Alajos a maga korának európai viszonylatban is kiemelkedő mestere volt. A Herman Ottó Múzeumban őrzik Erzsébet királynéi ábrázoló mellszobrát, mely régebben a Népkertben állt. Ez a mű a fölényes mintázókészség, a virtuóz előadásmód és az érzékeny szépség alkotójaként mutatja be Stróbl Alajost. Anyánk című bronz portréja a Nemzeti Galériában őrzött életnagyságú márványszobrához készült fejtanulmány, esetleg egy később mintázott változat. Utóbbi feltételezésre az ad alkalmat, hogy ebben a változatban a szecesszió felé mutató mozzanatok is érvényesülnek. A bronz portré gyermeki áhítattal eszményíti az öregasszonyt, a naturalisztikus részleteket alárendeli a személyiséget kifejezni akaró indulatnak. Irodalom: Ilenszlmann 1955-