Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

first half of the 19" century and remained in a large number and many versions. The earlier pieces are simpler and have more drawing on them. On the later pieces we see the appearance of the so called Matyó roses, the traditional structure becomes more crowded. F.M. 121. FESTETT NYOSZOLYAKORONA Miskolc, 1852. Méret: m: 46,3 cm, sz: 68 an. Ltsz. 53-601.1. Az évszámmal datált ágyvéget a messze földön ismert miskolci festőasztalosok készítették. A Bükk hegységtől északra eső Sátáról került a múzeumba. Díszesen festett ládáit és más bútorait elsősorban a matyók és a dél-bükki falvak lakói vásárolták, ezért azokat mezőkövesdi bútoroknak tekintették. A miskolci festőasztalosság a 18. század első harmadától ismert. A 18. századi bútorok a templomi bútorzat ornamentális hatásait őrzik, az alapszínük rendszerint olajzöld. A 19- század közepétől az alapszín mint ezt a közölt ágyvégen is láthatjuk - sötétbarna vagy piros és gyakran márványozott. A virágozás főleg fehér, kék, sárga és zöld. Itt az alapszín ma már sötét (siennai) barna, a levelek és a gombócok a rozettákban fűzöld, a pirosak cinóber árnyalatúak. A rozetták piros és zöld gombócocskákból állnak, amelyiknek zöld a közepe, azoknak pirosak a szirmai és ugyanígy fordítva ismétlődnek. Igen érdekes a festő ecsetkezelése. A gombócocskákat az ecset megpördítésével, eg)' mozdulattal való körbefordításával alakította ki. A miskolci bútorfestők később piros alapszínű, de már flóderezetten erezett alapszínű bútorokat és ládákat készítettek. A forma és a kompozíció egyes elemei erőteljes barokk hatást mutatnak. Irodalom: Szabadfalvi 1973.;K. Csilléry 1975.; Szabadfalvi 1987. PAINTED BED DECORATION The end of the bed dated by a year inscription was made by widely famous painted cabinet-makers. On the Miskolc furniture from the middle of the 19 century - as we can see at the piece in question - the basic colour was dark brown or red and frequently marbled. Judging from the shape and certain elements of the composition this piece of furniture shows a strong Baroque influence. Sz.J. 122. BARABÁS MIKLÓS (1810-1898) A DÉGENFELD CSALÁD 1854. Olaj, karton, 50 x 39,5 cm. jelzés: j. I. Barabás M. 854 Ltsz. P.77.12. A Herman Ottó Múzeum Barabás Miklósnak, a reformkor népszerű léstőjének műveiből kisebb kiállításra való kollekciót őriz. Ezek jelentős része portré. Barabás nem csupán a városi polgárság és a vidéki arisztokrácia arcképigényeit elégítette ki, hanem mint politikusok festője is népszerű volt. Egymással versengtek a vármegyék, hogy a nemzet érdekében tevékenykedő jeles személyiségektől portrét fessen a vármegyeház vagy a kaszinó számára. Miskolcon négy életnagyságú portréja van. Közülük kimagaslik Palóczy Lászlónak, a reformországgyűlés elnökének, kiváló Borsod megyei hazafinak arcképe (kezében felirati javaslattal, háttérben a pozsonyi várral). A múzeum birtokában lévő polgári portrék közül (összesen 4 olajfestmény) a legfontosabb a Dégenfeld család című alkotása. Ez a festmény párdarabja az 1840-ből származó Bencsikné családjával című kompozíciónak. Hoffmann Edith így jellemezte a képet: „Az elrendezés tisztára fényképszerű, rábízva a szerepléshez és a fesztelen mozgáshoz nem szokott és művészi példákat sem ismerő személyekre, hogy ügyetlen együttesben helyezkedjenek el. s a művész ahelyett, hogy mint rendező beavatkoznék és kompozíciót készítene, tehetetlenül megáll ott, ahol a magasrendű arcképfestés kezdődnék - s lemásolja, amit lát". A 14 évvel később festett Dégenfeld család zártabb kompozíciós formát képvisel. Bár ez a mű is önálló portrékból áll (amelyeknek alakításához felhasználhatta a fényképészet műtermében készített felvételeit), mégis a kivitelezés művészi fejlődésének sok új elemét tartalmazza. Ilyen az alakok tekintetének vezetése, a fejtartások összehajláa, a finom, a miniatúrákra emlékeztető csillogó kolorit és nem utolsósorban a levegős hatású háttér. Irodalom: Hoffmann 1950.; Szvoboda 1984.; Szabó 1985 MIKLÓS BARABÁS: THE DÉGENFELD FAMILY Miklós Barabás is the most significant and most popular painter of the Hungarian Biedermeier style. He was the creator of splendid genrepaintings and landscapes, but his main genre was portrait. Our gallery preserved several portraits by Barabás. The portrait of the Dégenfeld