Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
gely versének részletét vésték: „A haza lelke beszélt, szavait jegyzetté Palóczy /Tisztelik e hazafit borsodi szívrokoni!" Borsod vármegye közönsége nevében aranytollat nyújtottak át neki, amellyel sikeres jegyzői tevékenységére is utaltak. Az aranytollra „Borsod arany tollat nyújt ím számodra, Palóczy! / Mert szívvel, tollal Hon' s' Magyar híve valál!" - feliratot vésettek. Ugyanebben az évben országgyűlési követtársai díszserleget és egy dísztálat nyújtottak át neki „Szíved, eszed, tollad: Honnak vala szánva Palóczyak! / Érte barátidnak Vedd ezen hála jelét (1832-1836)". Az aranyozott ezüst serleg és tál jelzetlen ötvösmű. Vélhető azonban, hogy mindkettő Pesten készült a tollhoz hasonlóan. A serleg ornamentikája rokon a táléval, de nódusán és kupáján palmettás, szőlőleveles, szalagfonatos aranyozatlan plasztikus, áttört ezüstdíszítés található. A tányér nyolcszögletű, a szegletekben ezüstkagylókkal. Az egész munka mind tagozatában, mind pedig ornamentális díszítményeiben már inkább az eklektika felé hajlik. Palóczy László halála után elszegényedett családja szinte elkótyavetyélte a nagy hazafi relikviáit. A város képviselő-testülete fogott össze az ereklyék visszaszerzésére, amely sikerrel járt és ezt követően Miskolc múzeumában kerültek végső elhelyezésre. Irodalom: Brestyánszky 1977. LÁSZLÓ PALÓCZY'S FESTIVE CUP, FESTIVE BOWL AND GOLDEN PEN This politician of Miskolc origin played an important role as the subprefect of comitat Borsod not only in the political and cultural life of the comitat, but as a delegate of the parliament participated in several assemblies of the parliament between 1826-1861. During the Liberation War of 1848-49 he followed the government to Debrecen, Pest and Szeged, and as a doyen of the National Assembly played an initiative role in several important resolutions. These objects were presented to László Palóczy by the public and other delegates of the comitat as a recognition of his long political carrier. V. L. 110. ÚRVACSORAI BOROSKANCSÓ 1836. Méret: m: 33 cm, szájátmérő: 16 cm, taipátmérő: 12 cm. Ltsz. 53-826.1. A nagyméretű kancsó a hejőpapi (Borsod megye) református egyház úrvacsoraosztó boroskancsója volt. 1836-ban, valószínűleg Mezőcsáton készült. A származást és a funkciót az edény két oldalán lévő felirat megörökíti: N/agyságo/s n/emfz/e/t/e/s Nyilas Sándor fő Curatori hívságos hivatala idejében - 1836 Készült a H Papi Szent Eklézia virágzó áldozati Solemnitására. Múzeumunkba 1922-ben került. A nagyméretű boroskancsó kiöntős szájjal készült. Az erőteljes füllel szemben, a kiöntés megkönnyítésére, hasáb alakú ujjtámasztó található. Az edény két oldalán, a tengelytől jobbra és balra szimmetrikus elhelyezéssel található két medalionban a felirat domborműves dekorral övezve. A kancsó felső és alsó része barna, a nagyobb része zöld színű. Ez utóbbi alatt szándékosan csorgatott barna foltok találhatók. Az 1836-ban készült barna és zöld színű kancsó domborműves és festett díszítésű. A rátéteket, az edény megformákísa után, még nedves állapotban híg agyagos lével ragasztották fel. Ezek egy részét felragasztott agyaghurkákból és kis gombócokból, az edény falán alakították ki. Néhányukat sablonnal formázták ki és csak fel kellett ragasztani. Ilyen, teljesen sablonnal kialakított elemek a fül magasságában az írá medalionos foltja fölött, a kancsó tartalmára utaló kis szőlőfürtök és az ovális foltot körülvevő levelek. A medaliont körbevevő, kiemelkedő agyagléchez előzőleg gyúrható anyagból vékony hurkácskát nyújtottak, azt felragasztották és csak ez után nyomkodták be éles lapos eszközzel a szabálytalanul sorakozó vonalkákat. Ugyanígy készültek a fül külső falán végigkígyózó agyagléc, valamint a szőlőfürtök és a levelek melletti, továbbá a fülön látható gombocskák is. A hejőpapi református templom egykori úrasztali kancsója mind formájában, mind ornamentáláában a 18. századi, illetve a 19- század eleji céhremekekhez, valamint a céhkancsókhoz hasonlít. Az ugyancsak nagyméretű, 30 cm-nél is magasabb, zöld színű, leginkább domborműves díszítésű edényeket a cég ünnepein, hagyományos összejövetelein használták. A céhkancsókat gyakran a mesterség szerszámainak és jelvényeinek mustráival díszítették. Irodalom: Domanovszky 1953-1 Takács 1987. WINE JUG FOR LORD'S SUPPER This large vessel was used as a wine jug for the Lord's Supper by the Reformed church of Hejőpapi. It was made in 1836 probably in Mezőcsát. Both the shape and ornaments of the jug make it similar to the 18 th and 19 1 ' 1 centuiy guild masterpieces and guild jugs. Sz.J.
