Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
burg királytól független magyar államalakulat létrejönni, a nehéz körülmények ellenére is a magyar nemzeti hagyományok itt fejlődtek tovább. Pénzverésünk is művészetileg itt érte el csúcspontját. Az erdélyi pénzverésre főleg az arany- és tallérverés volt jellemző, Erdély gazdag aranybányái biztosították ennek alapját. Szinte nem volt olyan fejedelem, akitől 1 dukátost ne ismernénk. A kor hagyományos éremképeitől az erdélyi pénzek gyakran eltérnek. Míg Európában általános volt a pénzt kibocsátó uralkodó ábrázolása, főleg a nagyobb alakú pénzeken, addig az erdélyi fejedelmek gyakran csak címerüket, jelmondataikat tétették pénzükre, mint az itt bemutatott vereten is. Báthory Kristóf testvérének, Báthory Istvánnak volt erdélyi helytartója. Mikor Báthory István erdélyi fejedelmet lengyel királlyá választották, elhagyta Erdélyt de fejedelmi címeréről nem mondott le. Ezért van Báthory Kristóf pénzén: .. .VAIVODA TRANSILVA... Pénzeit Szebenben verték. A magyar éremgyűjtemények mindegyikének különösen megbecsült része az erdélyi gyűjtemény. Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeumnak, valamint a debreceni Déri Múzeumnak van kiemelkedő erdélyi gyűjteménye. A miskolci Herman Ottó Múzeum a néhány kiemelkedő aranyvereten kívül mintegy negyedszáz tallérral tudja reprezentálni az erdélyi fejedelmek nagyobb alakú művészi pénzeit. KRISTÓF BÁTIJORY'S (1576-1581) 5 DUCATS These coins were mint by Transylvanian governor Kristóf Báthory. After Transylvanian governor István Báthory was elected the king of Poland, his office was overtaken by his brother Kristóf. G. I. 60. A ZSITVATOROKI BÉKETÁRGYALÁS Ismeretlen művész alkotása 1606-ból Papír, tempera, 122 x 180 mm. Ltsz. 79-13A 17. századi magyarországi eseményeket flamand mesterek: Iloufnagel, Biy és néhány ismeretlen művész rézmetszeteiből ismerjük. Emiatt különleges fontosságú ez a viszonylag nagyméretű miniatúra, mely jóval közvetlenebbül jeleníti meg a tárgyát, mint az áttétellel létrehozott rézmetszet. További fontosságot ad ennek a képnek, hogy ragyogó színeivel közvetíti a 17. századi osztrák, török és magyar öltözetek pompáját. A kép hátoldalán olvasható német nyelvű szöveg szerint egy háromhatalmi találkozót ábrázol Komárom mellett („bey Comorra"). Itt tanácskoztak az 1606. évben a következők: Bocskai megbízásából báró lllésházy István, I. Rudolf küldötte, Ernst Molari, Ali budai basa pedig I. Ahmed szultán képviselője. A jelenet egy manapság szokásos flottatalálkozóra emlékeztet; a résztvevők meglátogatják egymás hajóját. A festő hitelesnek tűnő képet ad a különféle hajókról, az öltözetekről. Kitűnő megfigyeléseket rögzített a találkozáson részt vevők viselkedéséről, a különféle mozgásuk eltérő jellegéről. Szokatlan ábrázolás a kép felső szférájában látható főzési jelenet. A miniatúra szerzője nem azonosítható. Stílusában és a jelenetezés módjában, a rálátásai ábrázolt téri megoldásban közel áll Theodor de Bry „Hídverés a Dunán" című rézmetszetéhez 1596-ból, de annál jóval színvonalasabb. PEACE NEGOTIATIONS IN ZSITVATOROK Work by unknown artist, 16()6. The miniature depicts a meeting of three monarchs near Komárom. The participants of the peace negotiations were Transylvanian governor István Bocskai, emperor Rudolf I and sultan Ahmed I. The bright colours of the painting reflect the splendidness of the Austrian, Turkish and Hungarian 17 th century costumes. Vé. L. 61. HATOSZLOPOS IM\SZŐNYEG Anatolia (Ladik'''), 17. század első fele Méret: 130 x 175 cm. Ltsz. 53-1766.1. Szőnyegünk jellegzetes képviselője a 17. század nagy értékű anatóliai szőnyegeinek. Anyaga nyersfehér gyapjú láncfonál, vetüléke vörös gyapjú. Csomói vörös, drapp, sárga, nyersfehér, világoskék, fekete gördesz típusú fonalakkal készültek. A szőnyegcsomózás nomád eredetű művészet. Kifejlesztésében török népeké a vezető szerep. A közép-ázsiai türkmének körében századunk elejéig ősi formák között virágzott, így pl. saját maguk termelte gyapjúból csomózott szőnyeg képezte sátruk ajtaját, annak padozatát a hideg és a nedvesség ellen szőnyeggel takarták, értékeiket sátruk falára akasztott díszes szőnyegzsákokban őrizték, szőnyegen imádkoztak, állataikat ünnepélyes alkalmakkor szőnyegdíszbe öltöztették, halottaikat
