Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

Mostoha kézzel kiosztott óraszám mellett rajzoltunk végig négy esztendőt: a legmostohábban, melyet Főiskolánkon évfolyam kaphat, és akadt egy ember, kinek ez ugyanúgy jajt, mint nekünk. Akadt valaki, akit ez a tény nem csüggedésre késztetett, hanem minden erő és akarat következetes latbavetésére, hogy a minimális mennyiségű rajzórán a lehető legjobb eredményt hozzák, hogy a kevésből tudjuk kiszűrni a tartalmas sokat, hogy a gyorsan szaladó órák minden perce életünk következő éveinek lehessen tartalmas alapja. Lélekben minden vonalat együtt húztunk, törekvéseink közössé lettek és fiatal, nagyon fiatal szívet adott cserébe igyekezetünkért, ha nehézségeink voltak. Nyílt, szókimondó korrektúrát kaptunk, melyek nemcsak hasznosságukkal váltak emlékezetessé, hanem őszinte, kemény igazságukkal is, mert magukba foglalták a tanár tudása mellett az apa féltő, egyengető szeretetét. Az ő irányítása mellett rajzolni annyi lett, mint nyelvet tanulni, a mi beszédünk nyelvét. Ezért fogják már az első összerakott szavak a későbbi alkotóélet növekvő mondanivalóival együtt mindig hirdetni a kedves tanítót. Öt ismerve élni annyi lett nekünk, mint egyenesen, bátran, belülrőlkifelé élni, szembenézni az akadályokkal, soha meg nem állni és megelégedni, tisztán, derűsen készülni hivatásunk minél maradéktalanabb betöltésére. Döbröczöni Kálmán tanár úrban tiszteljük azt a művészt, aki nem piedesztálón álló zárkózott magasságával, hanem szerény, meleg emberségével közelített és fogott meg bennünket, hogy ezután már mindég miénknek vallhassuk.