Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

sa (szocialista realizmusa), - ha lehet azt mondani - divatja csak a viseleten érződik egyedül, s a kép egésze nem merül alá az időszak politika-diktálta elvárásainak. Az a fmom mértéktartás, amely munkásságát jellemzi, a direktívák idején készült alkotások korában tapintható ki a legtisztábban. Az önmagához hűséges művész annyit még enged a kor szellemének, hogy az évtized érezhető maradjon, de nem adja föl elveit, s nem veti alá magát kiáltványok, hangzatos teóriák, vagy mint ekkor járta: határozatok szellemének. Maga Döbröczöni a mesteremberek szorgalmával alkotott, s az azokra jellemző igényességgel munkálkodott. Ezt várta el tanítványaitól is, de nem így a modellektől! Azok nem a kor versenyszellemének megfelelően végzik hasznos munkájukat, hanem továbbra is gondolataikba merülnek, inkább csak léteznek, mintsem tevékenykednek [Öregek a nézőtéren 1966). Kétségtelen, hogy ekkor a komponálás kifejező ereje kerül előtérbe. Az Olvasó fiú (1958), midőn a kép alsó térfelén a könyvébe mélyed, a fölé emelkedő nagy felület a képzelet szárnyalásának enged szabad teret. A Miskolcon töltött 30 év után jótékony hatása lett a környezetváltozásnak. Ez nem a számtalan, szép, új táj élményben fogható meg, hanem általában a művész felszabadult ecsetkezelésében, színvilágának derűsebbre fordultában. Üde zöldek, vidám sárgák, kedves rózsaszínek jelennek meg a képeken, s szinte érezni, hogy a művész önfeledt örömmel foglalkozik nap mint nap szeretett hivatásával. Vissza-visszajár egy-egy témájához, hogy megvárja az optimális színviszonyokat, a kívánt reflexeket. Igény is van a munkájára, s ez felhajtó erőként működik nála. Amint az életmű-katalógus is bizonyítja, végtelenül termékeny művészről van szó, aki magasra állított mércéjét soha nem adta alább, elvárása önmagával szemben mindvégig megmaradt. Ezért nehéz az emlékkiállítás anyagát kiválasztani! Hiszen egyforma igénnyel lépett fel minden munkával szemben, amelyet műterméből kibocsátott. Az 50-es évek folyamán még egy újabb lehetőség is nyílott alkotóerejének kibontakoztatására. 1956-ban a Szentendrei Művésztelep rendes tagjai közé választották, s tagságát haláláig megtartotta. A számára kiutalt