Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

szeti díját is elnyerte, bizonyára természetelvű alkotás lehetett. Bár Miskolc városa megvásárolta azt, mára sajnos csak feltételesen beszélhetünk róla, s egy hasonló, Siesta címen szereplő, 1931-ben festett képével vethetjük össze. Az összevetés annál is inkább helytálló, mivel több hasonló hangvételű műve született ekkor (pl. Kapaverő 1932 előtt), amelyeket végül is már a művész fő művei között tartunk számon. Jelentősek e képek azért is, mert alkotójuk egy sajátos, rá jellemző feszült kompozíciós kivágást alkalmaz, s már érvényesül a szobrászi sziluett hatásra való hajlam, az állapotszerű csendes munkálkodás és az egésznek egy bágyadt rózsaszínbe való ágyazottsága. Döbröczöni művészetét a Kéve művészeti társaságon keresztül lehet leginkább a magyar művészet egészéhez integrálni. Mivel e szervezet szakszerű feltárása csak részben történt meg, így kicsit mellőzött szerep jut megítélésének. Az 1907-ben alapított egyesület - amint az a 25 éves jubileumi kiállítási katalógusban olvasható - fontos célja volt, hogy a „magyar művészetet meggyőződéses, becsületes munkával gazdagítsák s ugyanakkor feladatának tekintette, hogy ismeretlen fiatal tehetségek számára „utat vágjon a kezdeti nehézségek rengetegében".

2 Az alapító tagok Szablya Frischauf Ferenc, Benkhard Ágost, Göröncsér Gundel János és Lénárd Róbert, kikhez hamarosan kapcsolódott több jeles képzőés iparművész is. Mai fogalmunk szerint egy nyitott, az újra fogékony tömörülés volt, amely - mint neve, a Kéve is szimbolizálta - legfőképpen a művészeti ágak és felfogások közötti átjárhatóság biztosításának nemes célját tűzte ki maga elé. Tulajdonképpen kiállítási társaság volt, s különösen első tárlataik újszerűségével alkottak maradandót. Építész-iparművészek tervezték az egységes összhatást biztosító látványt és installációt (Málnai Béla, Kozma Lajos). Céljaik szerint igyekezték összebékíteni az egy időben meglévő hazai stílusáramlatokat a belső berendezéssel. 1920ig egy egységes szecessziós képet mutat minden rendezvényük. Kiadványuk, a Ház és megjelent könyveik is ezt az arculatot mutatják. A történelem csaknem elsodorta az egész szervezetet, míg 1925-ben sikerült újra éleszteni, jórészt az alapító tagokkal, de ekkor már a sokrétűség mellett a