Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

Szinte feltáratlan, gazdag festmény-együttest hagyott maga után. Csupán olajfestményeiből mintegy 900-at sikerült számba venni. S ezen túl, tudván azt, hogy milyen kritikus volt önmagához: sokat még maga semmisített meg. A túlproblémázottakat, a sikertelenül megoldott ötleteket, amelyeket nem tartott teljes értékűnek, átfestette, de még így is hihetetlen gazdag oeuvre maradt ránk. Az életmű végtelenül egységes és ezért nehezen korszakolható. Döbröczöni Kálmán első fiatalkori munkáiból is felfedhető az a szemlélődő, festői attitűd, amely áthatja majd a művészi pálya egészét, s amely kiváltképp az egyfigurás kompozíciókban jut kifejeződésre {Pihenő fiú 1926, Siesta 1931, Kapaverő 1932). Ez a lírikus realizmus akkor is megmarad jellemzőjének, amikor az adott kor ritmusát felvéve mégiscsak egy kései szecessziót, természetelvű látványfestészetet, vagy akár egy minőségi szocreált művel. Különösen érdekes az, ahogyan a 20. századi stílusáramlatok szinte eggyé simulnak festészetében, s ezzel a művész tulajdonképpen sokat elárul következetességéről, s az önmagába vetett hitéről. Nem csupán a művészi felfogás terén reagál érzékenyen a kihívásokra. Témájában is foglalkoztatja, különösen a kezdetekben egy-egy időszak központi társadalmi kérdése, de annak is elsősorban a kisemberre levetített problematikája. Egyfajta kitapintható politikai érzékenységet mutat az Ormánsági temetés című nagyméretű tablóképe (1934), melyre az alföldi mesterek lélekmélyét felszínre hozó fény-árnyék festészete helyett egy szűrt fényű borongás telepszik. Megpróbálja figuráit nagyon is berendezni a tájba, mégis azok kicsit körülvágva, idegenül állnak egymáshoz viszonyítva. Megoldásában még nem kiforrott a mű, hangvétele sem éri el a radikalizmust, inkább csak előrevetíti azt a szemlélődő figyelést, azt a belső harmóniát, amely a Nagybányáról elindult magyar festészet egyik tovább éltetőjévé avatja művészünket. Ha megpróbáljuk elhelyezni a hazai környezetben, megállapítható világát és kvalitását tekintve nagyon is közel áll művészete a Gresham-kör két vezéregyéniségének, Szőnyi Istvánnak és Bernáth Aurélnak iskolate-