Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

múzeummal kapcsolatos egyéb információk közreadására is. Elkezdték és a Szent István Hét után folytatják a múzeum teljes átrendezését. Például külön teremben helyezik el a XVII. és XVIII. századból származó egyházi műtárgyakat, Napóleon-korabeli és biedermayer-stílusú bútorokkal berendezett polgári szobák is láthatók majd, s mühelyszerűen mutatják be a régi miskolci céhek muzeális emlékeit. A tudósítás visszatérő zárótétele azonban korántsem optimista hangvételű „Sajnos a múzeum úgy látszik nem várhatja azt, hogy egy teljesen új és modern múzeumépületet kaphasson a várostól, és kénytelen évről-évre küzdeni azért, hogy a műemlékeket és leleteket a romlás veszélyétől megmentse... Pedig új épület kellene a miskolci múzeumnak!" A múzeum jobb működési feltételeinek elősegítése érdekében látogatott Miskolcra július utolsó hetében Visky Károly dr. a jeles néprajztudós, a közgyűjtemények országos főfelügyelőségének előadója, s mint a hírlap július 23-i tudósítása kiemeli, Visky Károly itteni tárgyalásainak Jelentősége annál nagyobb, mert a múzeum és maga Miskolc városa 1940-ben a régészeti világkongresszus, valamint a Muhi-csata 700. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségeknek színhelye lesz". Az iskolán kívüli népművelési bizottság 1939. januári közgyűlésén is téma a múzeum és a könyvtár összefonódó ügye. A január 5-i sajtóbeszámolóban olvasható: „Dr. Klein Gáspár sürgette a városi könyvtárnak a múzeumból való kitelepítését és egy rendes városi könyvtár felállítását. így ugyanis meg van bénítva a múzeum fejlődési lehetősége." Egy politikai zászlóbontás ad aktualitást annak a cikknek, amely a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap január 10-i számában jelent meg, s azt bizonygatja, hogy a turáni mozgalom jelvényéül szolgáló szkíta aranyszarvas, mint régészeti lelet, Borsod földjéből került napvilágra. A cikk - Leszih Andor egyik tanulmányára hivatkozva - megállapította, hogy „Borsod földje... a szkítáktól sűrűn lakott terület volt." A nevezetes aranyszarvas a zöldhalompusztai ásatásnál bukkant elő, egy szkíta vezér urnasírjából. Befejezésül szó szerint idézi a tudósító Leszih Andort: „Az aranyszarvas ma a Nemzeti Múzeum birtokában van. Borsod földje az emberiség és a magyarság múltjának sok-sok emlékét hordozza magában, s csak örülök annak, hogy innen elszármazó népvándorlás kori, a magyar múlttal feltétlenül kapcsolatban álló ősi jelvény" maradandó szimbólumként szolgál. Leszih Andor lankadatlan publikációs tevékenységével céltudatosan irányítja a közfigyelmet a múzeum ritkábban homloktérbe kerülő értékeire is. A jeles miskolci botanikus tanár, Budai József munkásságát méltató, február 19-én a Hírlapban megjelent nekrológjában a következőket írja: „ ... a harminc évig tartó ... alapos növénygyüjtését, melyet a múzeumban őrzött kétkötetes, részletes naplója és az általa gyűjtött növények jegyzéke szerint 1927 október havában hagyott abba, el nem lankadó akaraterővel" végezte. Bejárta „Miskolc környékét, az egész Bükköt, annak minden hegyét, völgyét, domboldalait, a Sajó- és Tisza-menti síkságot, a Bánvölgyétől Szihalomig, a megye déli sarkától fel Szendrőig minden vidéket. Ritkább növényekért felkapaszkodott a Bükk szikláira, megleste a legelrejtettebb zugokban is a lassan kipusztuló növények virágzását, s évek hosszú sora alatt hordta haza az összes növényfajok itt fellelhető jellemző példáit... említett könyve szerint 1897-től 1927-ig... 1563 féle növényt gyűjtött, természetesen mindegyikből több példányt, s ezekből jutott a ref. gimnázium, a Borsod-Miskolci Múzeum s a Magyar Nemzeti Múzeum növénygyűjteményébe. Gyűjtött a Magyar Tu-