Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

Az 1932. év első fele sem bővelkedik múzeumi témákban. A helyi lapok május végén hírértékűnek ítélik, hogy a múzeumban bemutatják Miskolc városának a budapesti nemzetközi vásárról visszaérkezett kiállítási anyagát, amely „a miskolci közönségnek leendő bemutatás végett a múzeumi könyvtár zárt folyosóján újra felállított és az ott megtekinthető. A kiállítás tájékoztatja a nézőt a város, Tapolca, Lillafüred, a Bükkhegység legszebb részeiről, néprajzi érdekességekről..." A múzeum adott lehetőségeihez képest messzemenően igyekszik a város idegenforgalmához is igazodni, s az itteni újságokban is felhívja a figyelmet arra, hogy az alkalmanként Budapestről érkező „Filléres gyorsvonat" közönségére való tekintettel ilyenkor délelőtt 10-13-ig, délután 3—6-ig nyitva tart. Júniusban a Reggeli Hírlap sorozatban közli Litkey György „Bánvölgyi népszokások" című néprajzi tanulmányát. Az őszi évad régészeti szenzációjaként közli a Hírlap október 16-án, hogy ez alkalommal Diósgyőrben találtak paleontológiái leleteket, s néhány nappal később részletes tudósítás jelenik meg ugyanitt „A miskolci múzeum ásatásai - A jégkori ősember barlangját kutatják Diósgyőrben" címmel. A második fél év végén Litkey György felsőborsodi néprajzi gyűjtöútjának beszámolóját közli a lap hat folytatásban. A következő év - 1933 - májusában Móra Ferenc újabb miskolci szereplése alkalmából, Leszih Andor emelkedett stílusú személyiségrajzot közöl a Reggeli Hírlapban a népszerű íróról s a tudós muzeológusról. Kitüntetett figyelemre érdemes jellemzése: „Móra a szegedi múzeum s könyvtár igazgatója. Ő maga írta elődjéről, Tömörkényről, hogy e tisztségben hányféle teendőt kell végeznie egy múzeumi igazgatónak. Mórának, aki egyébként is nyitott szemmel járó ember, s akit minden érdekel, rengeteg tudást és olvasottságot bizonyítanak írásai. A régészeten kívül a természet, s különösen a növények érdeklik, s amit ír - éppen ebben van az értéke - úgy az mindenkinek érdekes olvasmány lesz. Életet és gondolatot ad a tudományos tárgynak. Múzeumának, minden gazdagsága mellett, az ő egyénisége ad értéket. Tőle tanultuk, hogy a könyvtárat kereső diákot éppen olyan készséggel és szeretettel kell segítenünk, mint a tudós kutatót. A múzeum mindenkié, de Móra mindenkit oda is kapcsol a múzeumhoz." Amit jeles tudóstársáról - egyben barátjáról - ír Leszih Andor, az egyszersmind az ő szakmai ars poeticájának is tekinthető, hiszen amit Móra Ferenc jelentett a szegedi múzeumnak, ugyanazt jelenti Leszih Andor a miskolci múzeumnak. Egyebek között az ő ügybuzgalmának köszönhető, hogy létrejött Miskolcon a Múzeumpártoló Egyesület, amelynek a társadalmi segítségével a gazdasági válság nyomasztó időszakában is lehetővé vált számos becses műtárgy megszerzése a múzeum részére. Ezen kívül az egyesület a szűkre szabott lehetőségei között is előadásokkal egybekötött kiállításokat rendezett a múzeumban, „ezáltal is előre vitte a múzeum gyűjteményének gyarapítását" - olvashatjuk az egyesület közgyűlési beszámolójában július 22-én. Összefoglaló tudósítást közöl a Hírlap szeptember 24-én a már korábban is említett diósgyőri régészeti ásatások eredményeiről. A tíz napig tartó kutatást Saád Andor orvos, szakképzett barlangkutató irányította a múzeum megbízásából. Kétszáznál több kőeszköz-töredék, ezen kívül számos ősállatcsont került napvilágra. Az ásatásoknál több napon át jelen volt Hillebrand Jenő, a Nemzeti Múzeum igazgatója is, aki évtizedek óta kutatója a Bükk hegység barlangjainak. A Múzeumpártoló Egyesület évadzáró kiállítását október utolsó két vasárnapján rendezi. (Tekintettel arra, hogy az épület nem fűthető!) Ez alkalommal a múzeum irattá-