Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

alkalmából újabb Lévay-relikviákkal is gyarapodott a múzeum gyűjteménye, köztük azzal a díszes ezüst tintatartóval, amelyet báró Vay Béláné Teleki Zsófia ajándékozott a költőnek, valamint Lévay egyik kéziratos versével, s a világháború idején írt levelével. Az esztendő utolsó hónapjában, december 17-én a Miskolczi Napló arról tudósít, hogy a következő évben, a női kereskedelmi iskola kiköltözése után hozzáfognak a városi múzeumépület átalakításához. „A múzeum, a közkönyvtár... elhelyezésére Gálffy Ignác, a múzemi bizottság elnöke, és Leszih Andor, a múzeumi titkár többféle elhelyezési tervet készített. Hogy a város vezetősége az... alternatív tervek közül melyiket fogadja el kivitelre, azt a nyár elején döntik el, mert a nyár folyamán már azt az építkezést is be akarják fejezni, hogy a zenepalota felavatásával egyidejűleg a múzeum épületét is átadhassák eredeti rendeltetésének". A tervek realizálása azonban megint tovább tolódik. Kárpótlásul viszont arról értesülhetünk, hogy „Múzeumbarátok egyesülete alakul Miskolcon. - Az új egyesülés célja a fejlődésnek indult múzeum erkölcsi támogatása." Az 1926. szeptember 8-án a Naplóban megjelent tudósítás a leendő térnyerést abból a szempontból minősíti rendkívül fontos körülménynek, „mert a múzeumnak sok olyan értékes kincse hever évtizedek óta garmadában, egy-egy szűk szobában elraktározva, amit megfelelő hely hiányában nem lehetett ez ideig kiállítani." A tágasabb otthonban a múzeum igazgatósága, „mint már azt régen tervezi, a sok értékes műremeket külön szobákban rendezve fogja a közönség elé tárni, és általában nagy gondot fog fordítani arra, hogy a közönség érdeklődése intenzívebben forduljon a múzeum felé," hozzáfűzve, hogy bár „a tudományos búvárkodók egész serege verődik össze néhanapján a múzeumirodában, ezek részére sem tud a múzeum megfelelő helyiséget rendelkezésre bocsátani..." Hogy a múzeum fejlesztésével kapcsolatban a közönséggel „szorosabb összeköttetést" lehessen teremteni, ennek „legcélszerűbb módja az lenne, ha [...] egyesületet alakítanának, amely hivatva lenne népszerűsíteni a múzeumot, és általában a közönség érdeklődését ébren tartani minden muzeális érték iránt. A nem tudás és közönyösség miatt naponta sok olyan becses érték megy tönkre, amely kellő felismerés mellett közkinccsé válhatna." A november 21-i Napló tárgyilagosan tájékoztat arról, hogy „A múzeum átalakítási munkálatai..., tekintettel arra, hogy az iskola csak a tél folyamán fog tudni átköltözni az új épületbe, csak a jövő tavasszal vehetik kezdetüket..." Jó hír viszont, hogy „a közkönyvtár kérdését, mihelyt az iskola az épületből eltávozik, azonnal megoldják. A múzeumi nyilvános közkönyvtár ugyanis a városnak... értékekben leggazdagabb könyvtára is, amely ez ideig a szerény elhelyezkedés miatt nem részesült a közönség részéről kellő értékelésben." Összehasonlításul ismerteti a lap, hogy Debrecenben, ahol a nyilvános közkönyvtár szintén a múzeumhoz kapcsolódik, „a könyvtár olyan forgalmat bonyolít le, amire példát vidéki városokban alig lehetne találni. Az előző esztendőben 56 708-an vették igénybe helybenolvasásra a debreczeni intézményt, s 22 600 könyvet kölcsönöztek onnét." Az ottani könyvtár abban az évben kilenc és félezer kötettel rendelkezett, ám évről évre tetemes összegekből gyarapítják a könyvtári állományt. Külföldi példákat is idéz a cikk: „Az amerikaiak és az angolok, akik praktikusságukról világhíresek... a legnagyobb könyvolvasók. Minden egyes városban több nyilvános közkönyvtár van és olvasóterem. Az északi müveit államokban is hasonló a helyzet. Ott egy községnek, városnak és az államnak rendes évi költségvetési tétele a közkönyvtár kiadása. Természetes, hogy az erre költött pénz sohasem veszhet el nyomtalanul, mert a kultúrában és az ennek révén