Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
környékén a kökortól kezdve folyamatosan éltek emberek, telepsorozat alakult ki. „A boldvai leletek mindenesetre nagyban hozzájárulnak majd a megye sok tekintetben érdekes és a paleolit kérdés révén már amúgy is híres őskorának felderítéséhez." Ugyanebben a hónapban még két írást tesz közzé Leszih Andor a Naplóban: 19-én „Régi miskolci szőlők" címmel, 26-án pedig „A várostörténeti emlékek fontossága és megbecsülése" címmel. Az utóbbiban muzeológusi hitvallását is megfogalmazza: „...bizonyos, hogy a múzeumnak tanító múzeumnak kell lenni és a tanítás e módját már csak azért is meg kell becsülni, mert a tárgyi emlékek a gyönyörködtetésen és ismeretterjesztésen kívül legelső sorban a nagy kérdésekre nyerendő feleletek bizonyítékai... Miskolc város története és fejlődése szempontjából a múzeumnak ezekre a kérdésekre nagy súlyt kell helyezni. Evégből a tárgyi emlékek gyűjtésén kívül különös gondot kell fordítani egyrészt a már eddig ismert adatok és tudományos eredmények összefoglalására, másrészt pedig a magyarság még feltalálható ősi megnyilatkozásainak, megnyilvánulásainak sürgős összegyűjtésére és megörökítésére... és meg kell örökítenünk a régi építkezéseket, házakat is, mert nyomtalanul el fognak tűnni ezek is, az ősi szerszámformák is a fejlődés mindent átalakító során. A ma néprajza a legbizonyosabb vezető a magyarság múltjának felderítésében... A múzeum itt kéri segítségül azok munkáját, akiknek szívén fekszik ez az ügy. Mentsünk meg, gyűjtsünk össze, vagy írjunk le minden olyan - talán aprólékosnak látszó - emléket és adatot is, mely a régi Miskolcra [...] és a környék magyarságára vonatkozik [...] építkezéseikből, szerszámaikból műveltségi állapotuk, művészi tehetségük, az adatokból a fejlődés menete fog tisztán előttünk állani, és összeállíthatjuk a régi Miskolcz képét." A lap céltudatos szerkesztéssel e nagy horderejű cikk alatt közli a jó hírt is: „A múzeum vasárnap délelőtt 10-12-ig nyitva van és belépődíj nélkül megtekinthető." „Miniszteri biztos jön Miskolcra a múzeumkérdés rendezésére" - adja hírül - saját tudósítójára hivatkozva - a Miskolczi Napló július 5-én. Optimizmust sugalló bevezető mondata szerint a múzeum ügye „most végre olyan stádiumba jut, hogy ez a fontos kulturális tényező nagy értékéhez képest megfelelő elhelyezést talál." Derűlátását igazolandó közli, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége írt a városhoz, elismerését fejezve ki azért az eredményes munkáért, amit Leszih Andor muzeológus végez. Közli az átirat, hogy a Főfelügyelőség segíteni akar a múzeum megfelelő elhelyezésében, és ezért Bibó István dr. miniszteri biztos jön Miskolcra az ügy megtárgyalására. Az itteni múzeumot a budapesti Szépművészeti és Iparművészeti Múzeum anyagából kívánják kiegészíteni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a múzeum megfelelő helyiséget kap. Újabb értesüléseként hozzáfűzi a lap, hogy Bibó István Nyireő István egyetemi könyvtárossal együtt július 7-én érkezik Miskolcra, s hogy dr. Hodobay Sándor helyettes polgármester szakmai tanácskozásra hívja össze az ügyben érintetteket. A Napló következő száma kiegészítésül azt is közli, hogy az országos főfelügyelőség azt javasolja: a régi református főgimnázium egész épülete a múzeum céljaira szolgáljon. A város ellenvetése, hogy nem tudja hol elhelyezni a múzeummal egy épületben működő női felsőkereskedelmi iskolát. A megtartott tanácskozáson a már említett két központi küldöttön kívül részt vett dr. Schneller Vilmos múzeumi szakelőadó is. A helyi tudósítás beszámol róla, hogy a fővárosi vendégek Leszih Andor kalauzolása mellett megtekintették a múzeum épületét „és megállapították a múzeum mai elhelyezésének tarthatatlan voltát. Megállapították
