Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

kincseit ódon, poros, fülledt, sötét szobákban kell elhelyeznie, ahol e kincsek nem érvé­nyesülhetnek, és a poros, régi polcokon tönkremennek... Ma már minden nagyobb vidéki városnak van kultúrpalotája... Miskolc a ...hatalmas arányokban fejlődő felsőmagyarországi emporium még nem jutott el odáig, hogy méltó házat építsen a kultúrának. ...A szép cél természetesen anyagi áldozatokat követel. Ettől azonban nem szabad elzárkózni, mert a folyton fejlődő... városnak nélkülözhetetlen szüksége van a kultúrpa­lotára..." A múzeum előző két évi tevékenységéről teljes áttekintést ad az intézmény 1911­1912. évi jelentése, amelyet részletesen ismertet a Miskolczi Napló az 1913. évi március 23-i számában. Pontos számadatok olvashatók az akkori leltározott állományról. Ebből 6873 a könyv és oklevél, 8740 régészeti lelet és érem, 1445 néprajzi tárgy, 93 festmény és szobor, 6159 darabból áll a természetrajzi tár gyűjteménye. „Ezenfelül van még Hor­váth Lajos másfélezer (kötetes) könyvtára, a diósgyőri volt uradalmi levéltár sok ezernyi darabja és a növénygyűjtemény, mely több tízezer darabot számlál." Sokatmondóak a látogatási adatok: a múzeumot 191 l-ben 5298, 1912-ben pedig 6150 látogató kereste fel. A kutatásokról szóló beszámolóból „legelső sorban említhető a bükkvidéki barlan­gok rendszeres ásatása. Ez a nagyszabású munka, mely Herman Ottó, nagynevű tudósunk útmutatása alapján még 1906-ban megindult, beigazolta (és pedig Magyarországon leg­először itt Miskolc vidékén), hogy a jégkorszakbeli ősember tényleg élt itt a Szinva völ­gyében. Ez a kutatás, melyet nem csak a hazai de a külföldi tudományos körök is a leg­nagyobb figyelemmel és elismeréssel kísérnek, nem szünetelt az elmúlt két évben sem. Dr. Kadic Ottokár állami geológus és dr. Hillebrand Jenő most is sikeresen ásatták a hámori Szeleta és a répáshutai Ballá barlangokat, azon kívül az Istállóskö és Peskő bar­langokat. Az elért eredmények és a kiásott anyag minden tekintetben kiválóak. A város és a megye érdeklődő közönsége már a nyár folyamán megláthatja a múzeumban az addig kiásott anyagnak azt a részét, mely a miskolci múzeumot illeti meg s amelynek első sorozatát (a Szeleta barlangból kiásott paleolit kőeszközök gyűjteményét) éppen a na­pokban kapta meg a múzeum. Ezt fogják követni az újabbi őskori leletek, továbbá egy kőzettani gyűjtemény és az ott talált ősmedve (barlangi medve) csontok válogatott soro­zata, azon kívül a Balla-barlangban talált diluviális gyermekcsontváz másolata. A múze­umnak már eddig is igen tekintélyes gyűjteménye van a miskolci paleolit leletekből, így gyűjteményében őrzi azt a nevezetes nagy kovaszakócát, melyet a Bársony János-féle ház építésekor találtak (Herman Ottó közbenjárására adta Széli Farkas özvegye), s amelynek nyomán indult meg a magyarországi paleolit-kérdés tisztázása, továbbá az a gyönyörűen kidolgozott kalcedon jászpisz kis nyílkő, melyet Gálffy Ignác elnök ajándékozott a mú­zeumnak (miskolci lelet), s amelyről a külföldi tudósok is egyértelmüleg azt vallják, hogy az összes ismert paleolit kőeszközök között a legszebb. így a Borsod-Miskolci Múzeum paleolit-gyűjteménye - a Földtani Intézet után - e nemben hazánkban a legelső helyen áll." A jelentés megemlíti, hogy ebben a két évben a matyó néprajzi gyűjtés szünetelt, csak az antropológiai vizsgálatok folytak tovább oly módon, hogy a múzeum 25 ezer vizsgálati lapot küldött szét a tanítókhoz, kik azokon az iskolás gyermekeket írták le. Buday József e két évben is gyűjtötte a Bükk flóráját, eddig több mint tízezer nö­vénypéldányt gyűjtött össze. „Ez a gyűjteménye a múzeumnak szintén elsőrendű ...tudományos értéket képvisel. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom