Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

tott adalékokból. A városi tanács makacsul szűkmarkú. A Miskolcz október 5-én nyilvánosságra hozza, hogy a városi tanács elutasító javaslatot terjeszt a közgyűlés elé a KME segélykérelme tárgyában, azzal az indokkal, hogy a város amúgy is évi 2400 koronával segélyezi az egyesületet, azon kívül „olyan helyiségeket bocsát rendelkezésre, melyeket városi célra használhatna fel." Ezzel szemben a vármegye 1000 forint segélyt javasol a múzeumnak. A főispán pedig - a már említett festményen kívül - a vándorkiállítás sorsjegyeiből a múzeumnak 100 példányt adományoz. Érdeklődést keltő hírnek számít a lapokban megjelent, újabb mamutleletről szóló közlemény. Az őskori óriás állat csontjai Miskolcon csatornaásáskor bukkantak elő. Az értékes lelet a múzeum régészeti tárát gazdagítja. Ősztől ismét hírlapi téma a kultúrpalota ügye. A Miskolcz október 18-i számának címoldalán már arról ad tájékoztatást, hogy a városi törvényhatóság kérelemmel fordul a kereskedelmi miniszterhez, hogy közérdekből engedélyezze az Iskola utcai 2. és 4. sz. ingatlanra a kisajátítási jogot. A lap ismerteti a helyszínválasztás indoklását is: „Kétségtelen, hogy a kultúrpalota felépítése Miskolc város kulturális fejlesztésének oly hathatós tényezője, hogy azért a kérdéses ingatlan kisajátításával járó áldozat meghozatala elől kitérni nem lehet. Különösen nem akkor, midőn kilátás van arra, hogy államsegéllyel történik meg a kiépítés és midőn a meghozandó áldozattal kettős cél, ti. a kultúrpalota építése és a város ezen részének az Erzsébet-térhez méltó rendezése érhető el." Az említett telek megszerzésével kapcsolatos huzavonáról is értesülünk a cikkből. A kisajátítandó ingatlan tulajdonosai 60 ezer koronát kérnek, azonban a városi mérnöki hivatal szakvéleménye és a jövedelmezőségen alapuló számítás szerint a terület legfeljebb 30 ezer koronára becsülhető. A lap november 9-én arról tájékoztat, hogy a városi tanács értesítette a BorsodMiskolci Közművelődési és Múzeum Egyesületet, „hogy a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségével... már régebben folytatott tárgyalásokat a miskolci kultúrpalota építése iránt és ki is eszközölte a törvényhatósági bizottság hozzájárulását az Iskola u. 2. és 4. sz. ingatlan kisajátításához. Most a tanács átiratot kapott a főfelügyelőségtől, melyben ez a további eljárásra nézve nyújt tanácsot. Ajánlja annak megállapítását, hogy a lehetőleg szerény keretekben tervezendő kultúrháznak hány és milyen terjedelmű helyiségekre lesz szükség..." Az építkezésről - pontosabban annak mikéntjéről - folytatódik a vélemények ütköztetése lapjainkban az 1911. esztendőben is. Az Ellenzék a KME márciusi közgyűléséről tudósítva ismerteti az ott elhangzott javaslatot, miszerint az elnökség „...átiratban keresse meg Miskolc városát, hogy miután a múzeum részére átengedett termekben az összegyűjtött anyag már nem fér el, bocsássa az egész épületet a múzeum rendelkezésére, mert így inkább megvetik a alapját az építendő kultúrpalotának." Ugyanebben a lapban április 13-án „Múzeumi népkönyvtárunk címmel, s „Egy olvasó" aláírással terjedelmes szerkesztőségi cikk jelenik meg a miskolci nyilvános könyvtár áldatlan helyzetéről. A bevezető sorok emlékeztetnek rá, „hogy a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa mintegy 600 kötetből álló, ún. népkönyvtárat adományozott a Borsod-miskolci Múzeumegyesületnek, azzal a célzattal, hogy azt az olvasni vágyó közönségnek díjmentesen bocsássa rendelkezésre. Ezt a könyvtárat, tudomásunk szerint Gálfy Ignác, a muzeális osztály elnöke eszközölte ki, úgy, hogy nélküle aligha volna meg ez a népkönyvtár. Érdekesen jellemző, hogy mindeddig a városi tanács nem gondolt és a jelenben sem gondol arra, hogy talán kötelessége volna a városi adózó polgárságot né-