Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

A tavasz folyamán a Miskolczi Naplóban sorozatot közöl Leszih Andor „a borsodmiskolci múzeum ereklyegyüjteményéből", történelmi okmányok közreadásával. Ugyanő megszerkeszti a „Vezető a Borsod-Miskolci Múzeumban" című ismertető kalauzt a látogatók számára. A kiadványról a Miskolci Napló közöl méltatást: „Aki kezébe veszi ezt a teljesen gyakorlati célra szolgáló vezetőt, igen könnyen eligazodik a több ezerre menő tárgy között." „A füzet magában foglalja a múzeum földszintjén és emeletén elhelyezett gyűjtemények - nevezetesen a könyvtár, levéltár, régi pénz-, pecsét- és éremgyűjtemény, természetrajzi tár, képtár, őslénytani gyűjtemény, régiségtár, fegyvergyűjtemény, néprajzi tár - hiánytalan katalógusát." A Miskolczi Napló augusztusi első száma vezércikkben méltatja a Miskolcról Egerbe - előnyösebb polgári munkakörbe - távozott Petró József miskolci múzeumi tevékenységét. Ugyanitt beszámolót olvashatunk a KME közgyűléséről, ahol megemlékeztek Soltész Nagy Kálmán volt polgármesterről, „akinek az egyesület életében, különösen a múzeum létesítésében elévülhetetlen érdemei vannak." A választmány javaslatára a közgyűlés Vikár Bélát „az egyesület részére kifejtett néprajzi munkálkodásáért, különösen a matyó népdalok összegyűjtéséért" az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Ugyancsak a Napló ad hírt szeptember 30-án Kadic Ottokár Miskolc környéki ásatásairól, őskori leletek feltárásáról. Az év utolsó negyedében a helyi sajtó rendszeresen foglalkozik a Balogh Bertalan javaslatára elindított képzőművészeti vándortárlat miskolci bemutatkozásával. A lapok hírt adnak a vásárlásokról, a hírekből értesülhet az olvasó arról, hogy a város pénzintézetei által vásárolt képeket a múzeum képtárában helyezik el. Az Ellenzék december 1-jei számában közöl összefoglalót Kadic Ottokárnak a Szeleta-barlangban folytatott ásatásairól. „Képzőművészetünk decentralizálása" címmel közli az Ellenzék 1907. évi március 19-i száma Balogh Bertalan cikkét, amelyben a szerző példaként hivatkozik a miskolci múzeum gazdag mügyűjteményére. Szintén ebben a lapban jelenik meg - két folytatásban, április 11-én és 13-án Gálffy Ignác „A Borsod-Miskolci Múzeum" című írása. A szerző az intézmény szervezeti felépítését és fejlesztési céljait ismerteti. A régészeti osztályról megjegyzi, hogy az két részre oszlik. A már látható részleg a kőkorszaktól a népvándorlás koráig mutatja be a leleteket. A másik részleg „foglalkozni fog a honfoglalás korától kezdve vármegyénk régészeti leleteivel, a várak, várromok, régi épületek és ipari készítmények regisztrálásával, leírásával." „Az iparművészeti s általában művészeti osztály, tekintettel arra a körülményre, hogy művészeti gyűjteményt egyelőre helyiség hiányában nem állíthatunk össze, támogatja a történelmi régészetet, s felkutatja, leírja, lajstromozza vidékünk iparművészeti emlékeit." A legrészletesebben a néprajzi osztály tevékenységével, összetett feladataival foglalkozik, érzékeltetve a bonyolult földrajzi összefüggésekből következő sajátos gondokat. „Vármegyénk... néprajzi szempontból nem egységes. Az ország északkeleti részének, az északkeleti felföldnek kellős közepe és ennek hü tükre. A matyó, a barkó nép viseletének, eszközeinek gyűjtése, a palócsággal összekapcsolva, kötelességünkké teszi, hogy Heves, Nógrád (részben Hont), GÖmör (részben Abaújtorna, Jász-Nagykun-Szolnok) megyékre is kiterjesszük gyűjtésünket. A tiszai és alsó sajómelléki magyarság kapcsolódik Abaújtorna, Zemplén, Szabolcs, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megyék ma-