Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

munkához is láthassunk közös erővel,...hogy az az ábránd, mely nagyon sokunké Miskolcon, minél előbb valósággá is lehessen." Néhány nappal később - június 18-án - a Szabadság is a közkönyvtár és a múzeum összekapcsolását minősíti a legkézenfekvőbb megoldásnak, a „Nyilvános közkönyvtárat Miskolcnak!" című cikkében. Közben a helyszűkével küszködő múzeum újabb gyarapodásáról is tudósít a Napló július 11-én: elkészültek azok a vitrinek, amelyekben a megye faunájából a kisebb állatok 150 preparátumát mutatják be. A Szabadság augusztus 6-diki számában pedig Kiss Lajos két kiállításról szóló jegyzetében arról is ír: „Örvendetes, hogy lapjaink a kánikulában is előveszik a közművelődési ügyeket. Egyik lapunk megsürgeti a múzeum nyitva tartását... (holott) a múzeum bármikor megtekinthető. Csak örvendhetünk, ha fordult a helyzet, mert eddig hiába hívogattuk oda úgy a közönséget mint a sajtót." A Miskolczi Napló augusztus 20-diki számában készséggel ad helyet Leszih Andor tudományos igényű cikkének, amely a múzeum néprajzi osztályát mutatja be. „Kincsek a földben" címmel vezércikket közöl a Szabadság október 18-diki száma annak a hírnek kapcsán, miszerint az országos régészeti társulat megbízásából tudós professzorok ásatnak Borsod vármegyében, Geszt, Sály, Daróc és Lator községek határában. A hírhez a cikk hozzáfűzi: „...már az eddigi ásatások is meglepő eredményre vezettek, mert azok után, amiket itt sűrű egymásutánban fölvetett az ásó, arra lehet következtetni, hogy a további kutatás nevezetes, rendkívüli kinccsel fölérő felfedezésekre fog vezetni... ...A régi emlékeknek gazdag kincsesbányája van Borsod vármegye földjében - ezt mondják a dologhoz értő tudós professzorok... nemcsak az országos régészeti társaságra, hanem a borsod-miskolci közművelődési és múzeum-egyesületre is nagy feladat vár... ...Városunknak ez a folyton izmosodó egyesülete ne adja ki kezéből a vezérlő szerepet, ő vezesse és irányítsa a kutatások nagy munkáját... Ott vannak a földben a kincsek, melyeket ki kell aknázni. Ott fekszik gazdag és értékes emlékeivel a múlt, melyet át kell adni a jövőnek. Óriási feladat, de mulaszthatatlan kötelesség is egyszersmind. Hiszen a saját vármegyénknek, a tulajdon otthonunknak múltját kell ismernünk s a történelmi kincseket múlhatatlanul ki kell emelnünk az évezredes temetőből. Nem tudom, rendelkezik-e erre a célra anyagi erővel és költséggel a borsodmiskolci múzeum-egyesület. Ha rendelkezik, akkor minden rendben van; ha nem rendelkezik, akkor a szükséges összeget elő kell teremtenünk. Az egész vármegye közönsége nyissa meg erszényét, hogy a múzeum-egyesület munkáját elősegítse." Az ősz fő kulturális eseménye, hogy többszöri halasztás után október 26-án végre átadták a miskolci közönségnek a Borsod-Miskolci Múzeumot. A Szabadság tudósításában bevezetőül ez olvasható: „...a múzeum kiszámíthatatlan hasznot hoz a tudományos műveltségnek. Az ott már eddig elhelyezett és még ezután felhalmozandó leletek és emlékek mind világító szövétnekei lesznek a múlt történetének. Azoknak fényénél ismeretlen világok és események nyílnak meg előttünk és a késő nemzedék előtt. Utódaink áldása és hálája fogja kísérni és emlegetni azoknak a nevét, akik ezt a megbecsülhetetlen, drága intézményt megteremtették." Elismeréssel említi a tudósítás azokat, akik az intézmény megteremtése érdekében buzgólkodtak: „Petró József ügyvéd, mint a múzeumi szakosztály elnöke, Gálffy Ignác... iskolai igazgató, Molnár József és Molnár János tanárok... sokszor éjt-napot egybevéve