Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

nyatig lesz megtekinthető". Az év eleji reményekkel szemben az ünnepélyes megnyitásra még legalább a következő év tavaszáig kell várni. A Borsodmegyei Lapok október 18-diki száma ismét vezércikket szentel e témának, „Múzeumunk" címmel. Ebben olvasható, az ideiglenes megnyitás híréhez kapcsolódva: „Sajnos, hogy a közönség alig vett tudomást ezen városunkra nézve eléggé fontos eseményről és így nem is látogatta alig pár ember a már berendezett múzeumot." További tennivalóként említi a közérdeklődés hathatósabb felkeltésére a széles körű ismertetését az intézmény azon tárgyainak, „melyek már most is a múzeum nevezetességeit teszik. Ezáltal az adakozási kedv is felébred, mi a múzeum ügyét előreviszi. Ez pedig olyanformán történhetik, hogy ha a helyi lapok is magukévá teszik a múzeum ügyét és gyakrabban foglalkoznak vele". Újra felveti a már korábban is közölt javaslatát: a helyi nyomdák és lapkiadók küldjenek köteles példányt minden nyomtatványukból. Jó példával kíván elöl járni ez a lap, bejelentve: „Újévtől fogva minden kiadványunkat pontosan be fogjuk szolgáltatni a múzeumnak." Élesen bírálja viszont ugyanez a lap - október 29-diki számában - a múzeumot is szervezeti keretébe illesztő közművelődési egyesületet, amely „névleg fennáll... és mégsem mutat fel annyi eredményt, amennyit tőle a közvélemény joggal követelhet és elvárhat... A közművelődési egyesület szellemi téren volna hivatott vezérszerepet vinni..." Majd így folytatja: „Elismerést csak a közművelődési egyesület egyik ága, a múzeum érdemel - ...kell, hogy a többi ága hasonlókép életerős hajtásokat fakasszon." Ehelyett november 26-i hír a lapban: „A múzeumot bezárták a hideg idő és a korai sötétedés miatt." Vigasztalásul a következő esztendő, 1902. újév napján, január l-jén terjedelmes ismertető írás irányítja a figyelmet az épp nem látogatható intézményre. Szerzője Lossonczy István, cikkének címe „Séták a borsod-miskolci múzeumban I. Kőkori emlékek." Megjelenési helye pedig a Miskolczi Napló. Bevezető mondata: „Múzeumunk, mely még alig kétesztendős múltra tekinthet vissza, s még jóformán alig is nyílt meg, több tekintetben bír olyan nevezetességekkel, melyek megérdemlik, hogy velük bővebben foglalkozzunk." Az ismertetőből az olvasó megtudhatja, hogy a régi gimnázium öt terméből kettőben a kő-, a bronz- és vaskorszak helyi régészeti leletei láthatók. Ezekkel kapcsolatban felemlíti a szerző, hogy a régibb kőkor (paleolit) időszakából az e vidéken is élt mamutok maradványaira már korábban is rábukkantak, s ezeket megvasalva a templomokban helyezték el, „azt képzelvén felőlük, hogy az ördögök csontjai." Ilyen megvasalt példányok a megyeháza kápolnájából kerültek a múzeumba. Ebben a cikkben is szó esik a közelmúltbeli szenzációról, a miskolci mamutagyarleletről, „mely a hazai leletekből ismertek közt a legnagyobb", s a miskolci múzeum egyik fő nevezetessége." Január 4-én „Boldog kassai múzeum" címmel összehasonlító írást közöl a Napló. A szövegben, megismételve a címet, így folytatja: „Azt még világhírű művésznők is látogatják, míg a mienkben legföljebb szellemi sétákat lehet csak rendezni. Mindenesetre érdekes volna tudni, hogy mely napokon és órákban lehet a miskolci múzeumot látogatni, ha akadna mégis oly elkeseredett mübarát, aki erre vállalkoznék, mert így csak tárcánkban közölt sétákból tudhatunk meg egyet-mást a múzeumról." Ezért is folytatja január 15-diki számában az év elején elkezdett cikksorozatot, ezúttal a „Bronzkortól a honfoglalásig" alcímmel a népvándorlás kori leleteket ismerteti. Ennek az évnek az első negyedében heves hírlapi polémia zajlik a Borsodmegyei Lapok előző év végi éles bíráló cikke nyomán a közművelődési egyesület működéséről: a