Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

94. Szarutülök. JJng, 1881. Itt kell megemlítenünk a szarvasagancsból a leginkább SpRGY G.1947.233. fordított Y alakúra formázott porszarukat vagy lőporszarukat. Két alsó részét kis falemezzel befenekelték, vastagabb, felső részére pedig a kiöntést elősegítő, nyitható és zárható szerkezetet erősítettek. A porszaruk ősi eszközök, különböző korokból régészeti leletekben is előfordulnak; eredetileg - nyilván - nem puskaport, hanem por alakú fűszereket és orvosságokat tarthattak bennük. Évszámos darabok maradtak ránk a 17. századból. A szarvasagancsok elágazó, vastagabb részeiből készítették, rücskös felületét lecsiszolták és polírozták, majd pedig nagyon gazdag és jellegzetes, általában geometrikus díszekkel egységesen ornamentálták. A Herman Ottó Múzeum és a szerencsi Zempléni Múzeum is őriz egy szarvasagancsból készült, igen szépen díszített, és egy kulacsalakra szarulemezből domborított porszarut. A szarvasmarhák szarva üregessége miatt alkalmas különböző eszközök készítésére. A kürt (tülök) készítéséhez csak az elkeskenyedő végéből vágtak le, miután belsejét kitisztogatták. A kürtök ismerete és használata is visszanyúlik a honfoglalás előtti időkig, a pusztai állattartó népeknek is