Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)
PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József
juhászoknak is botjuk volt. Ilyet tart nyilván a Hennán Ottó Múzeum Mályinkáról. A görcsös fényezett bot felső része ólomberakásos, a végén ólomkarikával. Borsod községben Szabó János pásztor, majd bányász faragta azt a fakampót, melynek fejét és a botot rézhenger erősíti össze, és végig gazdag vésett ornamentika díszíti. Van szarufejes kampó is. A Néprajzi Múzeum egyik Borsod megyei darabján a szarukampó rövid vége kosfejben, a „kampós" vége pedig elvékonyodva kígyófejben végződik. A kampón karcolt geometrikus levélminta, illetőleg TÚRÁN JÁNOS 1898. szöveg olvasható. A tárgyat Madarassy László vásárolta Borsod megyei gyűjtése során. A juhászkampók zöme rézből, ritkábban vasból készült; jelentős kampókészítés folyt megyénkben Edelényben (Bodgál Ferenc 1959.). Jellemző és különösen szép darabjai megyénk pásztorművészetének a fokosok. Másutt hívják baltának, kanászbaltának, illetőleg csákánynak is. A fokosok fejét kovácsok készítették, a botra rendszerint a pásztorok tették, s a díszítés is valószínűleg az ő kezüket dicséri. A fokosok nyelének keresztmetszete mindig ovális, ilyen a fokosfej fémkiképzése is, szemben a dunántúliakkal, amelyek hengeresek. A történelmi időkben volt fegyver, később az utazók kísérője, védőeszköze, illetőleg az erdőket járók, közöttük a pásztorok - jobbára a sertéspásztorok kísérője (innen a kanászbalta elnevezés is). Felső-Magyarországon a magyar és a szlovák juhászok is használták. Védett erdei vadak és vadorzók ellen, legfontosabb szerepe mégis az volt, hogy ezzel húzsi so 80. Berakással díszített balta kiterített rajza HOMN 70.210.1. 81. Ünnepi balta fokának díszítése magyar címerrel. Sólyom Gyula készítette 1931-ben Ládházán HOMN 53.856.1.