Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

juhászoknak is botjuk volt. Ilyet tart nyilván a Hennán Ottó Múzeum Mályinkáról. A görcsös fényezett bot felső része ólomberakásos, a végén ólomkarikával. Borsod községben Szabó János pásztor, majd bányász fa­ragta azt a fakampót, melynek fejét és a botot rézhenger erősíti össze, és végig gazdag vésett ornamentika díszíti. Van szarufejes kampó is. A Néprajzi Múzeum egyik Borsod megyei darabján a szarukampó rövid vége kosfejben, a „kampós" vége pedig elvékonyodva kígyófejben végződik. A kampón karcolt geometrikus levélminta, illetőleg TÚRÁN JÁNOS 1898. szöveg olvasható. A tárgyat Madarassy Lász­ló vásárolta Borsod megyei gyűjtése során. A juhászkampók zöme rézből, ritkábban vasból készült; jelentős kampókészí­tés folyt megyénkben Edelényben (Bodgál Ferenc 1959.). Jellemző és különösen szép darabjai megyénk pásztor­művészetének a fokosok. Másutt hívják baltának, kanász­baltának, illetőleg csákánynak is. A fokosok fejét kovácsok készítették, a botra rendszerint a pásztorok tették, s a díszí­tés is valószínűleg az ő kezüket dicséri. A fokosok nyelének keresztmetszete mindig ovális, ilyen a fokosfej fémkiképzé­se is, szemben a dunántúliakkal, amelyek hengeresek. A tör­ténelmi időkben volt fegyver, később az utazók kísérője, védőeszköze, illetőleg az erdőket járók, közöttük a pászto­rok - jobbára a sertéspásztorok kísérője (innen a kanászbal­ta elnevezés is). Felső-Magyarországon a magyar és a szlovák juhászok is használták. Védett erdei vadak és vador­zók ellen, legfontosabb szerepe mégis az volt, hogy ezzel húz­si so 80. Berakással díszített balta kiterített rajza HOMN 70.210.1. 81. Ünnepi balta fokának díszítése magyar címerrel. Sólyom Gyula készítette 1931-ben Ládházán HOMN 53.856.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom