Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

PÁSZTORMŰVÉSZET A megye déli, síksághoz kapcsolódó területein és a fo­lyók völgyében a földművelés volt az uralkodó gazdálkodá­si mód, a dombságokon és a középhegységi tájakon jelentős szerephez jutott a takarmánytermesztés és az állattenyésztés. Jobbára a szarvasmarhákat és juhokat tenyésztették, illetőleg a makkot termő lombos erdőkben (bükk, tölgy) a sertéseket tartották. A gazdálkodási jellegzetességekhez kapcsolódott a pásztorkodás, a pásztorkultúra és a pásztorművészet is. Dél­ről északra haladva a következő nagyobb régiókat figyelhet­jük meg, melyekhez általában jellemző pásztorkultúra és pásztorművészet is kapcsolódott: 1. Borsod megye déli harmadában, elsősorban a Bükk hegység lankáitól délre, a Tiszáig, jellegzetes alföldi jellegű földművelő gazdálkodás folyt, hozzá kapcsolódó állatte­nyésztéssel. A táj délnyugati területei, a Mezőkövesdtől, Ge­lejtől, Igricitől és Mezőcsáttól délre eső szikes puszta, a Hortobágynak a Tiszán átnyúló pusztái, a jellegzetes pusztai állattartással mutatnak hasonlóságot. 2. Zemplén megye déli karéján a Bodrogközben, a Takta­közben, amely közel Miskolcig terjed, jobbára jellegzetes ár­téri gazdálkodás folyt, gyakran lápi-réti állattenyésztéssel. E zempléni tájon és attól keletre jellegzetes szarudíszítés alakult ki. 3. Középhegységi pásztorkodás elsősorban a Bükkhöz, illetőleg a Zempléni-hegységhez kapcsolódó falvakban volt jellemző. A két hegység pásztorkultúrája között azonban je­lentős különbség is mutatkozik. Hasonló, de dombsági jel­legzetességet mutat a Sajó és a Hernád közötti két terület, a Cserehát és az Aggteleki karszthoz támaszkodó dombság. A pásztorkultúrákban és a pásztorművészetben mutatkozó területi jellegzetességek - sajnos - még nem tisztázottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom